A váci székesegyház

Vác város Pest megyében, a Dunakanyar központjaként ismert település, Pest megye negyedik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa. Vonzó idegenforgalmi célpont, egyrészt 900 éves történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely.

A történelmi Magyarországon a Felvidék határának számító város a Dunakanyarban fekszik, a Duna bal partján, a Naszály hegy lábánál. Budapest irányából könnyen megközelíthető vonattal, autóbusszal, gépkocsival, nyáron kirándulóhajókkal. A Dunán közlekedő rév köti össze Tahitótfaluval, így Esztergom és Szentendre felől is megközelíthető a város. A Duna nagyban befolyásolja a város hangulatát. A belvárosi részen, a parton parkosított területet alakítottak ki, külvárosi partját pedig, a tilalom ellenére, strandolók százai töltik meg a meleg napokon. Míg a szemközti parton a Pilis-hegység nyúlványai egészen a Budai-hegységig folytatódnak, a Naszály a Kárpátok Magyarországra átnyúló utolsó vonulatainak záró tagja. Így Váctól északra hegyek, Váctól dél felé, pedig sík táj képe fogadja az erre járót.

A város közel ezer éves története folytán több városrészre osztható és azon belül is léteznek területek, melyeket külön elneveztek. Alsóváros: Luxemburg, Burgundia. Belváros: Tabán. Kisvác: Krakó, Limbus, Iskolaváros (Szérűskert), Kőhid, Buki. Deákvár: Lágyas, Kertváros, Törökhegy, Bácska, Papvölgy, Óváros, Lajostelep, Altány, Téglaház, Szentmihály. Derecske: Liget, Csatamező, Kisderecske. Hermán. Mária-liget. Sejce.

A város nevének eredetét ma a nyelvészek többsége személynévből származó helynévnek tartja. A bécsi Képes Krónikában leírt legenda szerint 1074-ben, amikor a közelben vívott, a magyar trónöröklési rendet meghatározó csata előtt Géza és László hercegek itt jártak, a területet erdőség borította. Az erőben egy Vác nevezetű remete élt, és róla kapta volna a város a nevét. Más elmélet szerint egy magyar törzsi névből (Vath) származik a név. Harmadik nézet szerint a „vác” szó, fontosabb települést, központot jelentő szláv eredetű kifejezés.

Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott, a honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén. A várossal kapcsolatos első írásos említés 1074-ből származik, amikor az alsó-szászországi Yburg város évkönyve Watzenburg néven szól a városról. 1075-ből való a garamszentbenedeki apátság alapítólevele, ebben Wac civitas néven szerepel a város.

A Váci Püspökség alapjait Szent István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. Ettől kezdve az egyház végig jelentős szerepet játszott a város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura. A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Így történt ez az 1241-es tatárjárás idején is, amikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A tatárok távozása után IV. Béla délnémet vidékről hívott telepeseket az elnéptelenedett romok közé. A telepesek a központtól északabbra telepedtek le a város mai főtere köré, és itt építették fel saját hagyományaik szerint a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplomot, intézményeiket, lakóházaikat.

A 14-15. században a nagy hírű humanista (a régi műveltséget ismerő, a társadalmi haladást támogató) püspök, Báthory Miklós, a városba szobrászokat, festőket, építészeket hívott. A békés virágzásnak indult város életét a törökdúlás elpusztította. A várost többször megostromolta mindkét fél, de végül török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel végleg.

Az újjáépítést a Rákóczi-szabadságharc és az 1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század második felére alakulhatott ki. A város élénk fejlődésnek indult, a 18. század második felének meghatározó püspökei (Miggazi Kristóf és Althmann Mihály) folyamatosan fejlesztették. A 40-es évek elején pusztító pestisjárvány megállítására emelték a Szent Rókus Kápolnát, 1745-re befejeződött a Piarista templom építési munkálata. 1755-re pedig megépült a Domonkos rend temploma is, melyet a szerzetesek fehér reverendája miatt a nép, fehérek templomának nevezett el. 1764-ben Mária Terézia személyesen látogatott Vácra. Tiszteletére Vácon megépítették az ország máig egyetlen Diadalívét. Az uralkodónő azonban gyanakodva fogadta a tiszteletére épült ajándékot, így látogatásakor nem mert áthajtani a kőkapu alatt, kocsijával kikerültette. 1766-ra megépült Vác kincsestárának is nevezett Ferences templom, 1772-re pedig befejeződött a mai püspöki palota építése is. Miggazi Kristóf nevét pedig bárki megtalálhatja a váci székesegyház szentélyét kutatva.

A 19. században iparosodásnak indult a város, gyárak épültek. 1846-ban megépítették a Vácot Pesttel összekötő első magyar vasútvonalat. Ennek a kereskedők nem örültek, hisz a gyors összeköttetés a nagyvárossal a helyi kereskedelem visszaszorulását eredményezte.

Az 1848-49-es szabadságharc két nagy csatája zajlott Vácon. Ennek emlékére a város déli kapujánál, a Hétkápolna közelében, a mai 2-es főút mellett, állítottak emléket. A kiegyezést követően a századfordulón megindult a polgárosodás, sportklubok, önképző körök és virágzó helyi sajtó jellemezte a várost.

A második világháború végén súlyos károkat szenvedett a város, 1944. december 8-án foglalta el a szovjet hadsereg. Az 1950-es években megváltozott a város szerkezete. Az egyházi intézményeket erőszakkal háttérbe szorították, sőt elvették. A Borromeo Szent Károly Papnevelő Intézetet 1952-ben elvették, megszüntették. A felduzzadó lakosság számára lakótelepeket építettek. A rendszerváltozás után az egyház szerepe ismét nőni kezdett. Az egyház révén ismét megjelent a felsőoktatás, és felújították az egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanokat is. A város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt 1950-ig, amikor is a vármegyéket megyékké alakították.

Az 1990-es évek legelején egy pap (Zavetz József, c. prépost, kanonok, ma is a Fehérek Templomának plébánosa) a Fehérek Temploma alatti, elfelejtett pincében 18. századi múmiákra és gyönyörű festett koporsókra lelt. A lelet világviszonylatban egyedülálló. A múmiák a pince által teremtett környezetben hihetetlen jó állapotban konzerválódtak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a múmiák közül némelyik, életében (feltételezések szerint génmutáció révén) rezisztens (ellenállóképes) volt különböző halálos betegségekre.

2006-ban átadták az átépített, megszépült Március 15. teret, a Fehérek temploma előtt.

A város címerének és zászlajának alkotásáról és használatának szabályozásáról Vác Város Tanács 4/l989./ XII.12./sz. rendelete szól.

A címer története. Az 1075-ben kiadott garamszentbenedeki apátság alapító levele szól a „Vác várában” lévő Szent Mária Püspökségről, s a korabeli gyakorlat szerint ezzel egy időben székes káptalanok (Székesegyházhoz, főtemplomhoz tartozó papság) is szerveződtek. A váci káptalan 1268-beli pecsétjén szerepel először a koronás Szűz Mária ülő helyzetben, balján a gyermek Jézussal. Az 1457-ben használatos pecséteken gyermekét dajkáló koronás Szűz Mária ül, aki kezében királyi pálcát tart, s lábánál holdnegyed látható. Ez 1526-ban annyiban változott, hogy Szűz Mária jobb válla mellett egy sas, bal válla fölött egy csillag van ábrázolva. A káptalani pecsét mintájára készítette el a város polgársága a középkorban használt pecsétnyomóját.

Somlai József ny. plébános
fotó: Lauer Tamás