Éneklés a tábortűz körül

Eljött az évnyitónk napja, az a bizonyos szombati nap, amit nekünk keresztény embereknek a jézusi szeretettel átitatva kell eltöltenünk. Kissé borongós volt az időjárás eleinte, de ez nem vette el senkitől a lelkesedést. Pár óra elteltével nyoma sem volt a felhőknek, hétágra sütött a nap, ami elkísért minket a nap végéig.

Mindenki buzgón részt vett az előkészületekben. Együtt, közösen készítettük elő az ebédhez a hozzávalókat. Ennek kapcsán van egy kedves történetem: Egy vándor férfi betér egy faluba, nagyon éhes és fáradt. Az ott lakók készségesen fogadták az idegent, de épp nem volt semmi ételük, amit adhattak volna számára. Ő javasolta az asszonyoknak, hogy készítsenek együtt levest. Kérte is az egyik nőt hozzon egy jó nagy lábast teli vízzel, rögtön ment is és hozta, a másiknak, hogy hozzon tésztát a következőnek húst, de még mindig nem érezte jónak, mondta hozzatok fűszereket aztán zöldséget, még mindig nem az igazi, ahogy megkóstolta szólt egy asszonynak, aki még nem hozott semmit, hogy hozzon krumplit is, hozta is rögtön. Amikor kész lett a leves mindenki nagyon jól lakott, azóta is emlegetik a faluban azt a szép napot és azt a finom levest, amit együtt főztek. Az, amit közösen teszünk sokkal több örömet okoz , megszépíti az együttlét örömét, mert „belefőzzük” a felebarátunk iránt érzett szeretetünket is.

Rengeteg színes program várt a gyerekekre, fociztunk, röplabdáztunk, tollasoztunk. Megtanultuk Görbe atyától a helyes szerválási taktikát a röplabdában. Egész álló napon talpon volt mindenki a játék örömébe belefeledkezve miközben pirosra kapta a nap az arcunkat. Kitett magáért a szeptember, hogy ilyen gyönyörű szép időnk volt.

Legalább 250-en gyűltünk össze. A jó hangulat mindenhol érződött, az asztalok mellett fürge lábak ropták a táncot, a nóta diktálta az ütemet. A család éve van, ennek nevében és ezt erősítve a családok együtt lehettek, a barátok jókat beszélgettek. Állatokat simogattunk, kézműves foglalkozáson vettünk részt. A levesen kívül ízletes bort ihattunk, finom gyümölcsöt, süteményeket ettünk. A szülők elszakadtak az otthoni kötelességektől, megpihentek ebben a nagy családban, amit a közösség alkot, és amiért minden nap hálát adunk, hogy megadatott nekünk.

Este tábortűz várta a gyerekeket és volt, aki felnőttként is várta. Szeretetteljes légkörben énekeltünk, a lángok fénye mellett, kicsit már megfáradva, de jólesően feltöltődve zártuk a nap végét a dallamos tábortűzi énekekkel. Az együttlét öröme körbe ölelt minket a csilingelő dallamok pedig szívünkig szálltak. Hálát adva a Jó Istennek zártuk a napunkat!

Dunai Anita
fotó: Mátyás Ilona