Gyakran halljuk a rádióban, látjuk a televízióban, hogy politikusokat, tudósokat, művészeket, sportolókat nyilatkozatokra kérnek. Kérdésekkel ostromolják, sajtókonferenciára hívják őket, és nyilatkozniuk kell.

Az újév kezdetén sok ember sajtókonferenciát tart. Kérdések tömegét teszi fel, nem a politikusoknak, nem tudósoknak, nem művészeknek, nem sportolóknak, hanem az újévnek. A 2012. év első napjaiban az újév elé teszik a mikrofont, és kérdéseket tesznek fel. Milyen kérdéseket? Halljunk egy párat: Mond újév! Milyen terveid vannak velem, mit hozol számomra? Gazdagítod éltemet, vagy szegénnyé teszed életemet? Elűzöd életemből a félelmet és elhozod számomra a boldogságot? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kap az újév. Várjuk válaszát. Milyen válaszokat fog adni? A következő válaszokra lehet gondolni: Nem mondhatok semmit, nem tehetek semmit. Én csak szolga vagyok, én csak küldött vagyok. Isten küld. Kezemben az ajándékkosár. Íme, itt van a 2012. év ajándékkosara, vegyél ki belőle egy ajándékcsomagot. Minden ember az újév első napjaiban belenyúl a 2012. év ajándékkosarába és kivesz egy csomagot. Én is belenyúlok az ajándékkosárba és kiveszek egy csomagot. Megnézem a csomag tartalmát: idő. A Jóisten a 2012-es év küszöbén kezembe adja az időt. Miért adja kezembe az időt?

Azért, hogy becsüljem meg. A Jóisten ránk engedte köszönni ezt az évet. Becsüljem meg ezt az értékes ajándékot. Az idő! Szinte hihetetlen, de mégis igaz, az időt kevesen becsülik meg. A gyerek nem tanul, az ifjú ábrándozik, az asszony hosszan, feleslegesen beszél, a férfi barátok közt tétlenkedik. Ez még csak a közömbös időtöltés. Ennél rosszabb a bűnös időtöltés. A gyerek a szülők, a felnőttek ellen lázad. Az ifjú tiltott utakon jár. Az asszony családjával nem törődik, másnak akar szép lenni. A férfi máshol érzi jól magát, nem a családja körében. Becsüljem meg az időt.

A Jóisten kezembe adta a bizonytalan időt. Ez év hajnalán előre nézünk, a jövőbe szeretnénk nézni, és szomorúan meg kell állapítanunk, hogy az idő bizonytalan. Az újév kezdetén hálával gondolunk a jóságos Istenre, aki megengedte élni ez év kezdetét. Annyi katasztrófa zúdul napjainkban a világra, és Isten adott nekünk időt. Fiatalok és idősek távoznak el mellőlünk az élők sorából, mi pedig itt állhatunk az év elején. A Jóisten megtartott bennünket és időt adott számunkra. Ennek az időnek mennyisége ismeretlen számunkra. Az időre sokan azt mondják: pénz. Mi nem erről az oldalról közelítjük meg az időt, de sokkal többet mondunk: az idő élet. Nem hiába él ez a közmondás: „Aki időt nyer, életet nyer.” Sokan a gonoszságra használják az időt. Mi a bizonytalan időt becsüljük meg.

A Jóisten időt adott kezünkbe, hogy az örök élet jutalmát megszerezzük. Az év elején tudjunk szent elhatározásokat tenni. Isten akaratát megteszem. A tízparancsolat tábláit nem tördelem ki életutam mentén. Jézus szentségeivel akarom megszentelni életemet. A családom életében helyet akarok biztosítani Istennek.

Az ajándékkosárból kivettük az idő csomagját. Az időcsomag 12 hónapból áll. Mit hoz ez az 53 hét? Mit hoz ez a 366 nap? Nem tudjuk. Hozhat: örömet, bánatot, betegséget, egészséget, életet, halált, szerencsét, szerencsétlenséget. Prófétai lelkületünk nincs, nem tudunk a jövőbe látni.

Hálát kell adnunk a Jóistennek, mivel az idő birtokosai vagyunk. Mózes, a zsidó nép nagy vezetője, amikor kivezette népét Egyiptomból, és átkeltek a Vörös-tengeren, így szól hozzájuk: „Mi, akik életben maradtunk áldjuk az Urat.” Az egyház, a mi vezetőnk, a népek nagy vezetője szól hozzánk. Halljuk! Mi, akik átléptük a 2012. év küszöbét, áldjuk az Urat. Mi, akik valamennyire egészségesek vagyunk, áldjuk az Urat. Mi, akiknek van otthonunk, áldjuk az Urat. Mi, akiknek van állásunk, áldjuk az Urat. Mi, akik talán az élet napos oldalán állunk, áldjuk az Urat. Mi, akik lelki vezetést kapunk, áldjuk az Urat. Boldog az az ember, aki áldja az Urat.

A 2012. év hatalmas homokóráján az idő szüntelenül pereg. Ez a homokóra 0 óra, 0 perckor elindult, amikor tizenkettőt ütött az óra, s vidám társaságokban pezsgőt bontottak. Azóta a homokóra pereg. A 2012. év 527.040 perce le fog peregni, velünk, vagy nélkülünk, nem tudhatjuk. Asztalunkon, a naptárunk lapjait 53 esetben forgathatják azok, akik ez évben életben maradnak. Mindennap teljesíthetjük állampolgári kötelességünket, és vallásos életünk feladatait. Mindennap közelebb kerülhetünk az örökkévalósághoz, ahol számadást kell adnunk az időről. Arról az időről, amelyet az ajándékkosárból kiemeltünk.

Az ókori görög bölcstől Hérakleitosztól származik ez a mondás: „Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.” A bölcs mondását úgy kell értenünk, hogy a víz, amelybe beléptél, elfolyik, mire másodszor belelépsz. Ilyen az idő medrében folyó életünk is. Elviszi fiatalságunkat, erőnket, egyesek szépségét. Mégis minden évben belelépünk az idő medrébe, és az életünk folyik tovább. Nem a múltat kell siratnunk, hanem a jelen életben haladva a jövőnket kell építenünk. A jövőnk építéséhez kérjük az újév első napjaiban a Jóisten segítségét.

Uram, járj előttünk és vezess minket! Jöjj utánunk, és irányítsd lépteinket! Állj fölöttünk és részesíts áldásodban!

Somlai József ny. plébános