Piarista címer

Pest város tanácsa a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a piarista tanítórendre bízta, és 10000 forintos adományával vetette meg első középfokú iskolájának alapját. 1717. október 30-án írta alá az alapító oklevelet Pest szabad királyi város és a piarista rend elöljárósága. A tanítást 4 piarista szerzetes 155 tanulóval kezdte meg. A város 1728-ban megvásárolta az iskola számára a mai Görög udvar helyén lévő, félig kész jezsuita iskolát. A gimnáziumi tanítás kezdetben jezsuita rendszerben folyt, de csakhamar kialakult a piarista iskola sajátos nevelői és tanulmányi rendje. Ennek legfontosabb eleme a természettudományok és a magyar nyelv tanítása volt. A reformkorban a magyar nyelv és szellem egyre erősebben érvényesült az iskolában. Ezt bizonyítják azok a följelentések, amelyek az 1800-as évek első évtizedeiben arról adnak hírt, hogy a pesti piaristák latin helyett magyarul tanítanak. A szabadságharc után 1850-től 7 osztályú főgimnázium, 1883-tól állami tanterv szerint oktató 8 osztályos főgimnázium. 1851-ben itt tartották meg az első érettségi vizsgát 143 tanulóval. Az 1945/1946-os tanévben a gimnázium alsó tagozata általános iskolává alakult, majd az 1948-ban bekövetkezett államosításig 12 évfolyamos iskolaként működött. 1948-tól 2 évig Állami Ady Endre Általános Gimnázium név alatt folyt az oktatás, 1950-ben pedig az állam és az egyház közötti megállapodás alapján újra rendi gimnázium lett: most már 4 évfolyamos, 2-2 párhuzamos osztállyal rendelkező egyházi fiú gimnáziumként. 1953 őszétől minisztériumi rendelkezés következtében a Váci utcai piarista épület az ELTE Bölcsészettudományi Karának használatába került, a Piarista Gimnázium pedig az 1948-ban államosított Sacré Coeur Intézet VIII. kerületi Mikszáth téri épületében kapott helyet. A rendszerváltás után a rend visszakapta régi épületét, amelynek rekonstrukciója – sok-sok év fáradtságos munkájának eredményeként – 2011 tavaszán fejeződött be. Május 9-én megkezdődött a költözés: a tanárok, diákok és szülők alkotta csapat 4 és fél napon át pakolt, cipekedett, míg minden átkerült a felújított Duna-parti épületbe. Május 16-án reggel diákok és tanárok ünnepélyes keretek között vették birtokba a felújított épületet, és ott folytatták a tanítást-tanulást. Azóta az iskola a régi-új épületben működik.

Dunaparti épület

A budapesti Piarista Gimnázium alapításától kezdve – a rendi hagyományok szerint – kizárólag fiúk nevelésére, oktatására vállalkozott, eltérően a vidéki piarista iskoláktól. 1995-től fokozatosan tért át a 6 évfolyamos gimnáziumi szervezetre, a teljes átállás a 2001/2002-es tanévben fejeződött be. A gimnázium évfolyamonként 2 párhuzamos osztállyal, kb. 350 fiútanulóval kapcsolódik bele a magyar közoktatásba.

Az iskola tanárai között a XIX-XXI. században több akadémikust, egyetemi professzort, tanítványai között pedig az egyházi vezetők (Erdő Péter) mellett a modern természettudományok jeles képviselőit (Eötvös Loránd, a Nobel-díjas Hevesy György, Oláh György), a magyar költészet és irodalom művelőit (Vörösmarty Mihály, Katona József, Petőfi Sándor, Vajda János, Örkény István, Pilinszky János), valamint politikusokat, közéleti képviselőket (Teleki Pál, Antall József) is találunk.

Ha „a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik vallásos életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz” (Piarista Konstitúciók I./1./5.). Ezért a gimnázium célja a következetes és fegyelmezett munka, a hit, a szellemi igényesség és a tisztelettudás elsajátításának műhelyeként való működés. Szabadságban és szabadságra neveli diákjait, ahol lehetőség van a keresztény élet megélésére, és lehetőség van a keresztény közösség megteremtésére. Az egyháznak és hazánknak szüksége van hitben és tudományban egyaránt kiművelt emberfőkre; fegyelemre, tisztelettudásra és erkölcsös életre nevelt családapákra. E célt fejezi ki a rend és a gimnázium jelmondata: „Pietas et litterae”, vagyis: hívő élet és tudomány. A gimnázium a teljességre és az egységre törekszik: hívő embereket nevel, akik életébe integrálódik az igényesség, és a világra nyitott művelt embereket nevel, akik életéből nem hiányozhat az Istenre való nyitottság. Az iskola pedagógiai működésében különösen fontos a szerető igényesség, a férfias értékelés és az, hogy az ember közösségi lény; az intézmény célkitűzése a sokoldalúan képzett, sokféle feladatra alkalmas, keresztény magyar értelmiség nevelése.

Az iskola tanulói elsősorban Budapesten élő katolikus családok gyermekei. A környező településekről kerülnek ki a bejáró tanulók, a létszám 5-10 %-a. Nem saját családjuknál lakókat csak egészen kivételes esetben vesznek fel, tekintettel arra, hogy kollégium nincs, és a rokonoknál, szállásadóknál való elhelyezés csonka vagy széthullott családok gyermekeit, akik egyre nagyobb számban vannak jelen (10-20 %).

Piarista kápolna

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szülők a vallásos nevelés igényén túl a továbbtanulás szándékával íratják gyermekeiket az iskolába, amelynek az iskola tanári kara az igényes oktatással és társadalmi-valláserkölcsi neveléssel igyekszik megfelelni. A diákok sikeresen szerepelnek a különböző országos tanulmányi versenyeken mind a reál, mind a humán tantárgyakból, és a felvételi statisztikák szerint valamennyi érettségiző diák jelentkezik továbbtanulásra. Az utóbbi évtizedben a felvételizők 95-98 %-át veszik fel a választott felsőoktatási intézménybe. Az érettségizettek közül évfolyamonként átlagosan 2-4 tanuló jelentkezik egyházi pályára (nemegyszer késői hivatás formájában). A legutóbbi években a végzett diákok világiként is folytatnak teológiai tanulmányokat (egyházközségi vezető, ifjúsági vezető, hitoktató, szociális munkás képzés).

A hitélet és az oktatás mellett az iskola nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmódra való nevelésre és a sportolási lehetőségek biztosítására: a kirándulások, téli, nyári túrák mellett a diákok több sportágban is bekapcsolódnak a Magyar Diáksport Szövetség, a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetsége (KIDS) és a lehetőségekhez képest a Katolikus Iskolák Nemzetközi Sport Szövetsége (FISEC) versenyeibe.

A zenei kultúra szintén meghatározó szerepet tölt be az iskola életében. A diákkórus évtizedek óta az élvonalban van az ifjúsági férfikarok kategóriájában, de vegyeskari, oratorikus művek éneklését is vállalja – leányiskolák kórusaival közösen. Jelentős a hangszeres zenét tanulók száma, és meglepően sokan jutnak be a Zeneakadémiára (másfél évtized alatt 7 tanuló végzett karmesterként).

A képzőművészet, a színjátszás saját formanyelvvel és formavilággal rendelkezik, segít felszínre hozni a diákokban szunnyadó értékeket, fejleszti önismeretüket, és minden játékosság mellett belső fegyelemre is szoktat. Ezt szolgálja a Piarista Diákszínpad.

Hosszú évek hagyománya a tizenegyedikes fiúk számára tartott tánciskola, ahol az előző hónapban az újságban már bemutatott leánygimnázium (Patrona Hungariae) tanulóival sajátíthatják el a klasszikus és modern táncok fortélyait.

A külföldi kapcsolatok kialakításában, szervezésében elért jelentős eredményeknek köszönhetően a „cserediák-program” (Kanada, Ausztria) kiváló lehetőség a diákok számára mind a nyelvgyakorlás, mind a világlátás, mind az önállóság fejlesztése terén.

Az iskola szoros kapcsolatot ápol a diákok szüleivel is: az un. „fehér asztal” keretében a szülők közvetlen beszélgetés formájában találkozhatnak az osztályban tanító szerzetes és világi tanárokkal, kölcsönösen megismerhetik egymást és gyermekeik akadályait, valamint javaslatokat tehetnek az iskolai élet bármely területének javítására, módosítására.

A külsőségekben megújult, de a nevelési elvek és célok tekintetében változatlan szellemiségben működő intézmény várja a hitéleti nevelést és a színvonalas oktatást egyaránt fontosnak tartó családok hatodik osztályt végzett fiú gyermekeit.

További információk az iskola honlapján olvashatók (www.gimn.piar.hu).

Gubek Krisztián