Gyertyaszentelő

Az anyaszentegyház minden évben elénk állítja Jézus életét, gyermekkorától a mennybemeneteléig. Így szent élete előttünk ragyog, és követésre ösztönöz miket.

Február 2-a Jézus bemutatásának ünnepe a templomban. A zsidó törvény szerint minden asszony, akinek fiú gyermeke született, negyven napig nem mehetett a templomba. Igaz, a Szűzanya nem lett volna e törvény alá rendelve, hiszen Isten kiválasztottja volt, ő azonban nem akart kivétel lenni. A templomban lévők semmi különöset nem láttak Szűzanyában és Jézusban. A Szentlélek külön ajándéka volt, hogy az öreg Simeon felismerte Jézusban a világ Megváltóját.

Amint kétezer évvel ezelőtt Mária átadta Jézust az öreg Simeonnak, úgy adja ma az anyaszentegyház Jézus tanítását, kegyelmét, Szent Testét. Ezeket az ajándékokat azért kapjuk, mert Isten megajándékozott minket egyszülött Fiával, Jézussal. A gyertyaszenteléssel az egyház figyelmeztetni akar bennünket. Emlékeztetni akar a karácsonyi gyertyagyújtásra, amikor Isten a Föld gyertyatartójára helyezte a mi Urunkat, Jézus Krisztust.

Gyertyaszenteléskor égő gyertyát kapunk kezünkbe. Nem azért, hogy véka alá rejtsük, hanem Máriához és Simeonhoz hasonlóan a szívünk oltárára helyezzük. Figyelmeztetést is kaptunk: „Ti vagytok a világ világossága.” A megszentelt gyertya keresztény méltóságunkra is figyelmeztet bennünket. Ezt kell, hogy igazolja mindennapi életünk.

Az égő gyertya fényénél tegyük fel a kérdést: hogyan ég életünk gyertyája? A bűn ravatalán, vagy a szeretet oltárán? Ha a bűn ravatalán, akkor eltékozoljuk életünket. Ez a tűz pusztít, rombol egyént és közösséget. Ha a szeretet oltárán, akkor nem élünk hiába. Akkor életünk csonkig égő gyertyáját átmenthetjük az örök élet fényére.

Honnan az ünnep elnevezése? Miért Gyertyaszentelő? Miért nem Boldogasszony ünnepe? Hiszen Szűzanya viszi Gyermekét. A különös elnevezés onnan van, hogy e napon gyertyát szentelnek. Vajon miért? Valamikor Rómában ilyenkor ünnepelték a hadisten, Mars édesanyját. Égő fáklyákkal járták a várost, és dicsőítettek egy nem létező, kitalált személyt. Ezt az ünnepet akarta az egyház megszentelni, amikor Jézusra emlékeztető gyertyát ad hívei kezébe. A gyertya jelképezi Jézus személyét. A viasz jelenti Jézus emberségét, a láng pedig istenségét. Őt köszöntjük az ünnep himnuszával. – Áldott öreg, siess, örülj, / az ígéret beteljesült. / Hirdesd: a fény eljött közénk, / világ világosságaként. // Szent Szűz mutasd be gyermeked, / Isten Fiát: szülöttedet. / Áldozd fel életünk helyett, / ki életünk világossága lett. /

Somlai József, ny. plébános