Tomori Pál szobra Kalocsán - (Füredy Richárd alkotása – 1928)

1475 körül született, az Abaúj megyei (Észak-Magyarország) Tomorban. 1526 augusztus 29-én halt meg a mohácsi csatában. Gondos nevelésben részesült. Ezt igazolja, hogy nagyon szépen írt, és jól beszélt latinul. Hajlama a katonai pálya felé vonzotta. Így került Bornemissza János pozsonyi gróf udvarába, ahol gyakorlott hadnaggyá érett. 26 éves korában az erdélyi sóbányák kamarása (intéző, királyi kincstárnok, az uralkodó közelében szolgáló nemes ember). Pár év múlva Fogaras várának kapitánya. Fogaras, Erdély egyik legbiztonságosabb síkföldi vára, az Olt folyó bal partján.

Sokoldalú tevékenységével, igazságosságával, a közösségben szereplő életével, tekintélyt és köztiszteletet vívott ki magának. Mint katonaember, hírnévről, és gazdagságról álmodott. Azonban a gyakori mellőzések miatt már szerényebb elképzelései voltak, többek között a családalapítás. Előbb egy hajadonnak, majd egy gazdag özvegynek kérte meg a kezét. Mindkét alkalommal meghiúsult a házasság a menyasszonyok hirtelen halála miatt. Tomori ebben Isten üzenetét látta, jelként fogadta a történteket. Hátat fordított eddigi életének, és 45 évesen a ferences szerzeteseknél jelentkezett.

Újoncéveit az újlaki kolostorban töltötte, ahol Kapisztrán Szent János holttestét őrizték. Újlak a mai Horvátország keleti területén van. Kapisztrán Szent János a nándorfehérvári diadal – 1456. július 22. – egyik hőse volt. Holttestét a mohácsi csata után a török elvitte, valószínű megsemmisítette. Még holtában is gyűlölte a szent életű ferences papot, aki részese volt a török szégyenteljes vereségének. Tomori az újoncévei után Esztergomba került, ahol teológiát tanult. Közben a török elfoglalta Nándorfehérvárt, amitől nem csak a király rémült meg, de Európa is felszisszent.

Ekkor a rendek (felsőbb társadalmi osztály) arra kérték a királyt, hogy a kalocsai érsekséget adományozza Tomorinak és tegye meg a délvidék főkapitányának. A ferences szerzetes Tomori, mind a kérésnek, mind a fenyegetésnek ellenállt. Ekkor a pápa – VII. Kelemen – felmentette az összes szerzetesi fogadalma alól, és felszólította, hogy engedelmeskedjék. Tomori a legócskább ruhában, bajsejtelmek között távozott a szerzetes közösségből. Fél év múlva 1523-ban megütközött a török basával és fényes győzelmet aratott. Sok keresztény rabot kiszabadított, és nagy zsákmányt szerzett.

Budán azt hitték, hogy a töröknek ezzel egyszer s mindenkor vége. A tehetetlen király fellélegzett, hiszen kincstára kongott az ürességtől, az esztergomi érsek pedig kegyelem-kenyéren élt. A királyt II. (Jagelló) Lajost kétéves korában koronázták meg. Gyámjai nem sokat törődtek vele. A tehetséges királyi gyermeket korán hozzászoktatták a léha élethez. A főurak pedig tovább űzték önző és egymás ellen acsarkodó játékaikat. Ez a szégyenteljes nemtörődömség három éven át tartott. E versengésnek csak a török látta hasznát. II. Szulejmán szultán 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt, majd Sabácot, Belgrádtól 65 km-re nyugatra, a Száva folyó jobb partján, majd Zimonyt, Belgrádtól 5 km-re északnyugatra a Duna jobb partján. Tomori többször megjelent az udvarban, de se a királytól, se a nagyuraktól nem kapott segítséget. Támogatást csak a pápai küldöttől és a pápától kapott. 1526 tavaszán Pétervárad (ma Szerbia, Újvidék mellett) is elesett, így megnyílt az út Szulejmán előtt. A magyar nagyurak még mindig vonakodtak harcba szállni. Végül a király az egész had főparancsnokának Tomorit tette meg.

A védekezésre, seregek felállítására, háborúra való felkészülésre a magyar főurak közül senki sem gondolt. A gyermekkirálynak fogalma sincs, hogy a nemzet érdeke mit kíván. De ha fogalma lenne, szava nincs 18-19 évesen. Messze a török sereg elé kellene menni, hogy a háború ne a magyar földön folyjék. Erre senki nem gondol, és senki nem ad pénzt.

Mohács - nemzeti emlékpark

Ilyen előzmények után indult el Lajos király, gyenge, kis 20 ezres sereggel a török ellen. Mohácsnál találkozni kellett volna Szapolyai (Zápolya) János seregével. A sereg azonban nem érkezett meg (?!) csak az elvesztett csata után. II. Szulejmán szultán serege 80 ezer emberből állt. A mohácsi csatamezőn találkozott a két sereg augusztus 29-én. A magyar sereget elsöpörte a túlerő. Tomori is ott lelte halálát, a hősi küzdelemben. Az érsek-hadvezér az első sorban esett el, vitézül küzdve. Levágott fejét dárdára szúrva másnap diadalmasan hordták körül az ellenséges táborban. Később a szultán sátora elé tűzték. II. Lajos király menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt.

Tomori Pál csupán a Gondviselés eszközének tartotta magát. A sorozatos megaláztatások miatt a lelki önbizalom is hiányzott belőle. Nemes jelleme és tragikus sorsa tiszteletet és részvétet érdemel. A pápa parancsára szerzetes engedelmességgel indul a parancs teljesítésére. A szívek vizsgálója a jóságos Isten, hisszük, hogy igazságot szolgáltatott neki.

Kanizsai Dorottya a mohácsi csata után férjét Perényi Ferenc nádort (Magyarországon a király után a legmagasabb közjogi méltóság) kereste az elesettek között. Saját pénzén 400 jobbágyot (földesúrnak alávetett, önálló gazdasággal rendelkező földműves) fogadott és a környék papjaival együtt közös sírba helyeztette az elesett hősöket, megadva ezzel a végtisztességet nekik.

Szulejmán szultán mohácsi győzelme után bevonult Budára, de nem szállta meg, a török elvonult az országból, és csak 15 év után jött vissza. Ez a 15 év újra csak trónviszályokkal, hatalmi harcokkal telt el. Pedig ezen idő alatt lehetett volna sereget szervezni. Messze a határon erős védvonalat építeni várak sorozatából. A szultán 1529-ben 200 ezres seregével átvonult Magyarországon. Bécset megostromolta, sikertelenül. 1532-ben sem tudta Bécset elfoglalni. Budát 1541-ben foglalta el. Ezzel, elkezdődött a 145 évig tartó török uralom, mely alatt pusztult az ország, pusztult a magyarság.

Emlékezzünk… 1526. augusztus 29. a csatavesztés napja. Megtörtént, mert az ország urai harácsoltak, nem törődtek a néppel, nem volt összetartás. Így lett nemzeti létünk nagy temetője Mohács. Az egykor létezett Földvár falu mellett zajlott le az ütközet. A sereg nagy része, 14 ezer harcos esett el. A csatamező tömegsírjait feltárták. 1976 óta látogatható e megrendítő hely, ahol kopjafák és különféle szoboralkotások emlékeztetnek sorsunkra és figyelmeztetnek arra, hogy a felelőtlen vezetők, a nagyurak tönkretették országukat és az általuk kiszolgáltatott helyzetben élő embereket.

Somlai József ny. plébános