A mai evangélium többek között arra tanít, hogy az irigység megmérgezi az örömet, megmérgezi a közösséget. Isten nem személyválogató, de az Ő titka, hogy miért ad valakinek több kegyelmet, másnak meg kevesebbet. A hálaadás megtanít arra, hogy annak örülj, amit kaptál és ne azt nézd, hogy mije van testvérednek. Isten mindenkinek azt adja, amire szüksége van. Neked is mindent megad, ami üdvösségedhez kell.

Fontos tehát az, hogy elfogadd a valóságot és a helyzetedet. Ez nehéz és fájdalmas időnként. Köny-nyebb lenne álmokat kergetni és álomvilágban élni vagy mindig csak zúgolódni, kritizálni azt, ami van. Jézus mégis arra hív, hogy ne a másét nézd, hanem használd azt, amit Ő neked adott. Minél inkább élő a kapcsolatod Jézussal annál inkább belátod majd, nem a munka mennyisége vagy a vagyon vagy a tehetség számít Isten előtt. Isten szeretni akar téged és küld, hogy add tovább a szeretetét. Ez az élő szeretetkapcsolat az igazi öröm forrása. Ferenc pápa is újra és újra tanítja, a keresztény ember az öröm embere.

Feladatok/Gyakorlatok a hétre:

Minden este tíz percet rászánok arra, hogy hálát adjak Istennek mindazért, amit tőle kaptam. (Nem csak a jó dolgokért, hanem a nehézségekért is, amelyek által növekedhettem.)

A héten törekszem arra, hogy ne panaszkodjam állandóan. (Nem baj, ha nem sikerül rögtön, amikor azt veszem észre, hogy panaszkodom, akkor megállok és nem folytatom tovább.)

Naponta tizenöt percet rászánok arra, hogy elfogadjam a valóságot. Kimondom (hangosan vagy magamban), hogy elfogadom: magam, Istent, családom, munkahelyem, be­teg­ségeim stb.

Kiválasztok egy-egy embert/ helyzetet naponta, akit nehezen viselek el, és érte adok este hálát. Imádkozom ezért az emberért vagy kérem Istent, hogy vezessen át a nehéz helyzeteken úgy, ahogy Ő akarja.