Az idei hittanos táborunk helyszíne talán az eddigi legszebb volt. Aki már járt Szigligeten, az bizonyára egyet ért velünk! A gyönyörű nádtetős házak, régi keskeny utcák, a körülölelő tanú hegyek és a mindig más színű „magyar tenger”, a Balaton legszebb falujává teszi.
Az étkezések a gesztenyefák alatt voltak, ahonnan meseszép volt a kilátás. Egy ebéd alkalmával még szivárványt is láttunk!
Szombaton két busszal indultunk Veszprémbe, ahol az Állatkertet és a Gizella gyűjteményt néztük meg, majd a város legfinomabb fagyiját kóstoltuk meg a rekkenő hőségben.
Mindenki izgatottan várta, hogy megérkezzünk a szálláshelyünkre és végre kiderüljön, kivel lesz egy szobában egy hétig.
Vasárnap reggel szentmisére indultunk és rögtön kapott mindenki ízelítőt a ránk váró túrákból. Minden legalább fél óra sétára volt és ezt hegynek fel és le kellett megtenni.
A táborunk témája a boldogság volt, és ezt öt oldalról közelítettük meg:
Boldog a te szíved?
Jézus kiket mond boldognak?
Boldogságteremtő művészet
Mi az igazi öröm?
Jót tenni jó?
A gyerekeket az előző évekhez hasonlóan csoportokba osztottuk, 4 nagyokból álló csapat volt és 4 kicsikből. Az idei csoportvezetők a kicsiknél: Bíró Ildikó, Méhes Krisztina, Vass Veronika, Szerdahelyi Soma, a nagyoknál: Mátyás Ilona, Szentirmai Borika, Méhes Anita, Dohány Máté. Minden nap volt egy olyan alkalom, amikor a gyerekek a vezetőikkel a fenti témákat átbeszélték, elmélyítették, játékos feladatokat oldottak meg.
A nap többi részében kirándultunk, fürödtünk, kézműves foglalkozáson, foci bajnokságon, pingpongon lehetett részt venni.
Igyekeztünk a kamaszoknak külön programokat szervezni, az esti falu felfedezéstől a Lelki estig, melyen lehetőségük volt önmagukkal és a vezetőkkel beszélgetni.
Az elmúlt években a hely adottságaihoz igazodva rendeztünk Patakparti- partit, Tóparti- partit és az idén Varázslatos tengerpartot. A vezetők boszorkányoknak öltözve különböző próbák elé állították a gyerekeket. Kipróbálhatták az óriás buborékfújást, kísérletezhettek, bájitalt ihattak. Ica néni „jósdájánál” hosszú sorállás volt és nagy meglepődés, hogy mi mindent tud rólam ez a boszorka! Az est zárásaként máglyán „elégettük” a tábor egyik rosszcsontját és a vezetők banyatáncot táncoltak a seprűjükkel. Elmondtuk, hogy a keresztény emberek nem hisznek az ilyen hókusz-pókuszokban, hiszen látták, bárki képes a hiszékeny gyerekeket különböző trükkökkel becsapni.
József atya velünk töltött 3 napot, része volt játékainknak, beszélgetéseinknek, fürdőzéseinknek. Több gyermek meggyónt nála és a közös szentmisénk is maradandó emlék lett, hiszen ilyenkor olyan láthatatlan szeretet kötelék köt össze bennünket táborozókat, amit többé nem old el semmi. Készítettünk emlékfüzetet, amibe mindenki írhatott a másiknak. Olyan szép, személyes gondolatokat kapott mindenki, hogy ezt olvasgatva átélhetjük újra a boldogság pillanatait.
Az utolsó estén a csapatok a közös produkciójukkal megmutatták, hogy milyen jó közösségben lenni, együtt készülni, egy dologért áldozatot hozni, bátran megmutatni miben vagyok a legjobb és ezt kihozni a félősebbekből is. Minden csapat jelesre vizsgázott és vastapsot kapott a közönségtől.
Nem maradt el a bátorság próba sem, mert e nélkül nem tábor a tábor!
Hazafelé megálltunk Tihanyban és megnéztük a Levendulaházat, kiosztottuk az okleveleket és elköltöttük a maradék zsebpénzt. Este fáradtan, de sok-sok közösségélménnyel gazdagodva értünk haza a templom elé.
Köszönjük a sok szülői támogatást, a finom sütiket, cukorkákat, atyának a dinnyét!
A nagyok közül Méhes Dóri, Szerdahelyi Bence, Baran Zsolt és Kohajda Levente kisvezetőként segítette a tábori munkát.
Köszönöm minden vezetőnek, hogy a szabadidejéből évről évre a hittanos gyerekeknek is juttat egy hetet!
kép és szöveg: Méhes Zsuzsa táborvezető
„Azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt.” (Lk 11,28)