Szervező oldalról:
Szeptemberben a hitoktatók és Görbe József atya összehívták azokat a fiatalokat, akik az első nyári hittanos táborokban ott voltak és mostanra 18 évesek is elmúltak. Mivel nagyon sokfelé járnak iskolába, vannak, akik már dolgoznak is, egyre kevesebb lehetőségük van arra, hogy találkozzanak egymással. Felmerült az igény, hogy egy csapatépítő hétvégét töltsünk el közösen, ahol jobban megismerhetik egymást és minket is, akik a jövőben a csoportot „koordináljuk”, programokat szervezünk nekik.
József atya segítségével Kismaroson, a Ciszterci Nővéreknél tölthettünk el két, rendkívül eseménydús napot, melyek egy részében az atya is velünk tartott, együtt játszott a csapattal és megosztotta velünk gondolatait az elfogadásról, közösségről. Igyekeztünk sok-sok olyan programot, játékot kitalálni, melyek segítségével egy kicsit összekovácsolódnak a fiatalok, megnyílnak egymás felé és jól érzik magukat.
Az ismerkedős, beszélgetős, „problémamegoldós” játékokon át, a fantáziájukat megmozgató, szívószálas festésen keresztül, eljutottunk egészen odáig, hogy „vakon” megbízzanak egymásban és végül, mind a 21-en egyszerre szaladjanak át egy óriási ugráló kötél alatt, anélkül, hogy bárki beleakadna. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy bíztak, hittek bennünk és bármilyen, elsőre akár furcsának tűnő feladatban is, szívesen, vidáman vettek részt. Jó volt hallani, olvasni a sok pozitív visszajelzést, amit tőlük kaptunk.
A következőkben legalább havonta egyszer összejövünk a plébánián és különböző játékokban, beszélgetésekben, elmélkedésekben veszünk részt, hogy folytassuk azt, amit Kismaroson elkezdtünk. Ha minden jól megy közösen fogunk sportolni is minden héten, csütörtökön, 20 órától a Simándy József Általános Iskola tornatermében. Nagyon bizakodóak vagyunk és reméljük, hogy azok is csatlakozni fognak a közösséghez, akik nem tudtak velünk lenni ezen a hétvégén.
Várunk mindenkit szeretettel! (A és M)
A „másik oldal” beszámolója a hétvégéről
Egy festői helyen, Kismaroson töltöttünk együtt egy csodálatos hétvégét. Napközben közös játékokon, beszélgetéseken vettük részt, és élveztük, hogy újra gyerekek lehettünk, miközben rengeteget nevettünk és jobban megismertük egymást. Persze mozogni sem felejtettünk el, mert a bekötött szemű focizás volt a szombat délután egyik fénypontja. Este miután minden csapat törés biztos „tojásrepülőt” épített, együtt társasjátékoztunk és beszélgettünk.
Másnap is sokat beszélgettünk, de aztán elérkezett a délután, amikor mindenki elszomorodott, mert kevés volt nekünk a két nap. És persze remek vezetőinkről sem szabad megfeledkeznünk, Anitáról és Mátéról, akiknek ezúton is szeretnénk megköszöni a sok energiát és türelmet, és reméljük még sok ilyen hétvégét tölthetünk együtt!
Fotó: (A és M)