Az ötvenes

Néhány évvel ezelőtt egy városba fiatal káplán költözött. Pár héttel az érkezése után, egy alkalommal a püspökségre kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr ötven forinttal több pénzt adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: „Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak ötven forint. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben!”
Mikor a megállóba értek, ahol a káplánnak le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd az ötven forintot a buszvezető felé nyúj­totta, és azt mondta: „Tessék, egy ki­csit többet adott vissza.”
A sofőr rámosolygott és azt mondta: „Köszönöm! Maga a városi, új pap, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova templomba, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. De azt hiszem már döntöttem.”
Amikor az atya leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: „Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy ötvenesért.”
ismeretlen szerző