Éhezők a világban
Sok ünnepnapot, megemlékezést tart az emberiség. Az egyház minden évben hamvazószerda előtti vasárnapon a világ éhezőire gondol. Éhező emberek mindig voltak, vannak és lesznek a világon. Az Úr Jézus őket látva szomorún mondta: szánom a sereget, mert nincs mit enniük. A ma élő, gondolkodó ember is ezt mondja, szánom, sajnálom őket. A világhálón döbbenetes adat szól róluk: a világon mindennap körülbelül 25 ezer ember hal éhen, vagyis 3,5 másodpercenként egy. Többségük gyerek.
Harc az éhezés ellen
Az éhezők száma hosszú évtizedek óta alig változott. Országok vezetői, ahol megtehetik, vigyáznak arra, hogy törődjenek az éhezőikkel. 50-60 évvel ezelőtt az éhezés felszámolásához úgy gondolták, elég, ha több élelmiszernövényt termelnek. Ahol rossz volt a termés, oda a gazdag országok élelmiszersegélyt küldtek. Természeti katasztrófa esetén azonban ez sem segített. 1984-ben az éhezőkről írt Amartia Sen, indiai közgazdász. A valóságnak megfelelően állította, hogy valójában nem az élelmiszer mennyisége számít, hanem az egyén hozzájutási lehetősége (szállítás, igazságos elosztás, esetleg meg tudja-e venni). Az élelmiszerárak legtöbb helyen ugrásszerűen emelkedtek, így milliókkal nőtt az éhezők száma. A világ tehát változatlanul rosszul áll az éhezéssel vívott harcban. A szakértők vitatkoznak, hogy valójában hány ember kényszerül éhezni. A többség egymilliárdra teszi őket. A másik egymilliárdra azt mondják, kevés kalóriához jut. Az okosok ezt nevezik „rejtett éhségnek.” A harmadik milliárd pedig a rosszul táplált, (érdekes elnevezés) mert túl sokat eszik, tehát elhízott. A Föld hét milliárd lakosából, tehát három milliárd vagy túl keveset, vagy túl egészségtelenül, vagy túl sokat eszik.
A gyermekvilág terhei
A világ gyermekeinek egyharmada az éhezés miatt súlyhiányos, vagy alacsony növésű. A születés utáni ezer nap éhezése, kalória hiánya, helyrehozhatatlan károkat okoz a csecsemő életében. A kalóriahiányos étkezés külső jeleit könnyen fel lehet ismerni: felpüffedt has, elvékonyodott végtagok, levertség. Ha talán iskolába kerülne, tanulási problémái lennének. Meglévő gyenge egészségük hamar tönkre megy, ezzel pedig az életük is. Az úgynevezett rosszul tápláltak (kövérek) állapota nem szembetűnő, ennek ellenére félelmetes és veszélyes. A fejlődő országokban 160 millió gyerek szenved A-vitamin hiányban. Évente egymillió gyermek hal meg immunrendszerének (betegségekkel szemben gyenge a védettsége) gyengesége miatt, és ötszázezer megvakul.
Kegyetlen kép az éhezők világából
Forró szél fúj, pókhasú, legyekkel ellepett gyerekek ülnek a földön, és bámulnak a semmibe. Ez a szörnyű kép jut az emberek eszébe, ha az éhezés, és éhínség szavait hallják. A katasztrofális helyzetektől eltekintve azonban a tények azt mutatják, hogy van elegendő mennyiségű élelmiszer a világban. A mennyiség és a minőség is nőtt az utóbbi évtizedekben, az éhezők azonban túl szegények ahhoz, hogy megvegyék, vagy rendszeresen és nagy mennyiségben odaszállítsák, ahol kell. Teljes szegénynek az számít, aki napi egy dollárból (250,-Ft) vagy kevesebből kénytelen élni, illetve ebből nem lehet megélni. Viszonylag szegénynek az számít, aki napi két dollárt tud elkölteni. Egy kis statisztika: Szomáliában fél dollár jut egy személynek egy napra, Lengyelországban 8 dollár, kettőezer forint, Kanadában 60 dollár, tizenötezer forint. Éhezőknek számítanak azok, akiknek tápláléka nem fedezi testük elemi energiaszükségleteit sem. Legnagyobb százalékban a Szaharától délre fekvő afrikai államokban vannak éhezők, de számszerűen a legtöbb alultáplált ember Ázsiában él.
Javítási lehetőségek
A világ éhezőiről sokat tudunk, sokat beszélünk. Mindezek ellenére a világ éhezői sokat szenvednek, csonttá, bőrré fogynak és meghalnak. A táplálkozás csak akkor javítható sikeresen, ha az összes számba jövő területen egyszerre tesznek érte. A brazil Fome Zero kampánynak 90 különböző programja van, és azokat 19 minisztérium irányítja. Ekkora erőfeszítést nehéz megszervezni, és nem is sikerülhet kellő politikai támogatás nélkül. A rosszul tápláltság visszaszorításának olyan bajnokokra van szükségük, akik tudják, hogyan kell keresztülvinni a dolgokat a kormányokon, elkerülni az irodai útvesztőket, és befejezni azt, ami egyszer elkezdődött. Az éhezőkön segíthetnek egyének, csoportok, helyi szinten időnként, de ez nagyon kevés, csepp a tengerben. Ennek ellenére tenni kell. Az országok összefogása már nagyobb területet felkarolhat, de ez is kevés. A világ összefogása szükséges, de ehhez az kell, hogy az emberek között legyenek „emberek”, akik „ráteszik életüket” az éhínség felszámolására. Hosszú, kitartó, nehéz munka, melyhez nagyon nagy szükség van a gazdag államokra.
Az emberiség életét csak akkor lehet a megelégedettség határához elvinni, és aránylag elfogadható „jólétet” elérni, ha sikerül az emberi történelem során az éhezés okozta mérhetetlen szenvedéseket megoldani.
Somlai József nyugdíjas plébános