Boko Hárám

A kommunista nagyhatalmi rendszer összeomlását komolyabb megrázkódtatás nélkül vészelte át a világ. Európa sok évtizede nem élt át totális háborút. Most azonban ajtónkon kopogtat mindaz, amit részben az önmagát megtagadó európai civilizáció szabadított ki a palackból, a szellem, nevezzük néven: a Gonosz, aki minden álarcát letépte. Az eddigi totális diktatúrák legalább titkolták az általuk elkövetett borzalmakat (amíg lehetett).
Az Iszlám Állam, Boko Hárám és társaik azonban minden emberi érzést megtaposva fenyegetőznek, nyomukban nem marad más, csak romok és halottak, válogatás nélkül gyilkolnak keresztényeket és pogányokat, hívőket és hitetleneket. Fölrobbantottak minden útjukba eső templomot, Ninive ősi falait, szétlopkodták a mezopotámiai kultúra emlékeit, megsemmisítették a civilizált élet lehetőségét, a közszükségleti eszközöket. Mi ez, ha nem az újabb vészkorszak, tőlünk nem is olyan messze? Hiszen már a szomszédban is értelmelen öldöklés folyik. Azok most mélyen hallgatnak, akik néhány éve tégy a gyűlölet ellen jelszóval tiltakoztak, legfeljebb a Jehova tanúi és társaik jelölnek ki újabb időpontokat a közeli világvégére vonatkozólag.
Mit tehetünk? – mégis föl kell tennünk a kérdést. Ti vagytok a Föld sója, a világ világossága. (vö. Mt 5,13-14) Hiszen nemcsak minden magyar felelős minden magyarért, hanem adott esetben minden felebarátunkért felelősek lehetünk. A fran­ci­aországi szennylap szerkesztősége elleni robbantás óta Európa csendes, újra csendes?
Nyilván nem mehetünk háborúzni keletre. Fegyvereink Szent Pál erényei és az abból következő jó cselekedetek. De segítenünk kell minden lehetséges és ésszerű eszközzel a rémtettek életben maradt áldozatain, az emberi civilizáció elleni fenyegetés megfé­ke­zé­sé­ért, szóval, imádsággal, humani­tá­rius segélyszervezetek támogatásával.
Az emberiség semmit sem tanult a két világháborúból. Ezért mégsem kollektíve kell majd elszámolnia az emberiségnek, hanem feladata és felelőssége lehet külön-külön minden embernek.
Szám László dr.