Cserkész jelvény

Az első cserkészcsapatok, először fiú később leány csapatok, Angliában alakultak az előző századforduló elején. A történelmi Magyarország területén gyor­san egymás után alakultak meg a csapatok középiskolák, egyházközségek szervezésében.

Sajnos, a nagy háború Európa népeit hatalmas szenvedés elé állította, óriási emberveszteség a frontokon, éhínség és nélkülözés a hátországban. A trianoni megalázó békeszerződés után, a hadirokkantakat, az árván maradt családokat a spanyolnátha pusztította, a nél­külözések az élelmiszer-, az orvos- és gyógyszerhiány miatt a polgári lakosság halálozása nagyobb volt, mint a frontokon. Magyarországon még a kommün rémuralma is végigsöpört, halottakat és árvákat hagyva maga után. Árván maradt fiatalok ezreinek adott lehetőséget a cserkészet, társakra, elfoglaltságra, támogatásra találtak. Kistarcsán a Katolikus Egyházközség támogatásában alakult meg a 918-as Batthyány cserkészcsapat, a fiatalok megismerték és maguknak vallották a cserkésztörvényt. Sík Sándor írta meg a cserkész indulót, nagyszerű vezetőket választottak, az  országos főcser­kész gróf Teleki Pál lett. Köszöntésük: Jó munkát!, jelszavuk: Légy résen! ismerté tette őket az országban. Minden cserkész tu­da­tosan végrehajt egy jó cse­le­kedetet, sok dologra, segítségre ad­va lehetőséget. Komolyan vették a fiatalok, a csapatok a feladatokat, ered­­ményesek voltak. 1933-ban Gödöllőn tar­tották meg a világ cserkész talál­ko­zó­ját, a dzsemborit. A kistarcsai cserké­szek Bellus József vezetésével vettek részt a találkozón, a tábla, ami alatt felvonultak most is megvan, őrizzük emlékként. Nagy szenzáció volt ez akkor, sok külföldi résztvevő, miniszterek, kormányfők látogattak Gödöllőre. Sajnos a II. világháború után a politika az úttörő szervezeteket támogatta és elsorvasztotta a cserkészetet. A rendszerváltás kezdetén újjáalakult a csapat, és több ciklusban kisebb, nagyobb sikerrel  működött.
Miért írom ezeket a sorokat? Simándy József szobrának megáldásakor több idős, cserkészruhába öltözött férfit és hölgyet láttam az ünneplők között. Kérdeztem: Honnan jöttek? Sze­geden, Jóskával egy csapatban voltunk – válaszolták. Csodálkozva nézhettem, mert elmondták, hogy a cserkész fogadalom, eskü, nemcsak egy ifjúsági fellángolás, az egész életre szól. Más a feladat fiatalon és van tennivaló később is. Igen, szükségünk van rátok, ifjakra, fiatalokra! Kaptatok egy kiképzést, tudom nem mindig volt sikeres. Ezt tovább kell adni, a fia­tal­jainknak! Kérjük az idősebbeket, hogy segítsenek az egyházközség, a plébánia munkájában. Plébános úr és a képviselő testület várja jelentkezéseteket. Nemcsak az egyenruhát akarjuk látni. Szeretnénk, ha a középiskolából kikerülő cserkészek nem hagynák abba a munkát, folytatnák nálunk és képeznék a fiataljainkat. Szülőknek, nagyszülőknek üzenjük, jelentkezzenek a gyerekek az újra alakuló cserkészcsapatunkba, ismerjék meg a cserkésztörvényt, az indulót, végezzenek el min­dennap egy jó cselekedetet! Jóisten áldását kérve!

Rapai István