Népvándorlás

Sokszor úgy látszik, hogy a történelem egyre ismétli önmagát. A Rákóczi sza­badságharc után a fejedelem és hívei me­nekültek Magyarországról. Nem sok­­kal később a véget nem érő németor­szági háborúk és természeti csapások elől hozzánk menekültek azok a telepesek, akik benépesítették a törökök által lerombolt, lakatlanná vált vármegyéket. Menekültek az emberek a járványok és éhínség elől is, a Felvidéken megmaradt népesség leköltözött a néptelen vidékekre, mert mindenhol kellett a munkás kéz. Aztán menekültek a sza­bad­ságharc honvédjei a megtorlás elől, a Trianon után elszakadt országrészek vesztes polgárai jöttek a maradék Magyarországra (vagonlakók), végül elment – aki tudott – az 56-osok közül. Jöttek aztán a másik irányból a kelet-németek, akiket Kozma Imre atyáék befogadtak, míg szabadon távozhattak nyugatra.
A látszólagos hasonlóságoktól eltekintve ezek az események legalább annyira különböznek is egymástól. Befogadtunk másokat és minket is befogadtak, de aki hazáját kénytelen elhagyni az akkor is hontalan, ha sikerül később egzisztenciát teremtenie magának ott, ahol „új hazát” többnyire csak a gyermekei találnak. Tudjuk azt is, hogy nincs maradandó hazánk ebben a világban, viszont „lelkünket örök otthon várja”.

Egyrészt keresztény kötelességünk képességeink szerint gondoskodni a menekültekről, másrészt nem lenne jó, ha úgy járnánk, mint Buda elfoglalásakor, amikor ellenállás nélkül bevonultak és közel másfél évszázadig ott is maradtak a „békés” hódítók (Hollandiában, Németországban a sorra bezárt keresztény templomok helyébe mecsetek tömege épült!). A legjobb volna, ha békét lehetne teremteni a háborús tűzfészkekben, hogy az elüldözöttek visszatérhessenek. Erre a jelenlegi népvándorlás ese­tében nem sok esély van, ha a valamikor keresztény Nyugat – saját szeren­cséjének a kovácsa – bármilyen po­li­tikai cél érdekében a 2000 éves keleti kereszténység maradékát, az európai ci­vi­li­zá­ció bölcsőjét átengedi a jogtiprásnak és embertelenségnek.
Ez ellen valóban csak az imádságban bízhatunk. De milyen veszedelmet tudunk saját erőnkből meg­ál­lí­tani?
Szám László dr.