Novemberben az elmúlás gondolatával foglalkozunk, pontosabban a mindenszentek ünnepével és halottak napjával. Mindenek előtt azonban nézzük meg, hogy a mai világunkban hogyan és miként alakult ki a Halloween kultusz, mind Amerikában, mind szerte sok országban.
Eredetileg egy ősi kelta pogány kultuszhoz kötődő esemény volt, két főbb ünnepet tartottak az évben, május 31-e, ami­kor a Napot, mint győzedelmeskedő visszatérő fényt ünnepelték, amely elnyeli a sötétséget, és ennek az ellentettje október 31-e, mikor a sötétségé lett a szerep, ugyanis népi megfigyelésből tudták, hogy hamarabb sötétedik, hosszabb ideig van sötét az őszi, téli időben. Ezen a napon, nem csak az ősi Kelta népcsoport, hanem a római kultúr világban is a rossz szellemek és az ördög elűzésének céljából rituális ceremóniát tartották. Visszatérve a kelta népcsoport kultuszához, hitvilágukban azt képzelték, hogy ilyenkor október utolsó napján a túlvilág kapuja kinyílik és az élő ember világába belépnek a rossz és gonosz szellemek, amiket csak hangoskodással, ricsajjal lehet elűzni. Ez volt ugya­nis a kelta időszámítás szerint az év utolsó napja. Ebből eredeztethető a modern kor Halloween „kultusza”, amikor hangoskodás, bulizás közepette, a régi népi hiedelmeket felelevenítve szórakozással vegyít­ve a gyermekek boszorkány és egyéb ijesz­tő ruhába öltözve mennek végig és csokit vagy csínyt jelszóval járják végig Amerika utcáit. Európa szerte pedig a bulizások terjedtek el leginkább.
Véglegesen a Kr. u. 8. században lett november 1-je mindenszentek ünnepe, más­nap pedig a halottak napja. Milyen elgondolás alapján alakult ki?
A templomot, ha jól szemügyre vesz-szük, három részre lehet osztani. A hívek ahol ülnek az a küzdő földi egyház tagjait jelképező része a templomnak, ahol imádkozunk egymásért és elhunytjainkért. A szentély bejárata az úgynevezett szenvedő egyház, ez a tisztítótűzben szenvedő lelkeket ábrázolhatja, akik várják üdvösségük elnyerését, de még tart az ideig tartó szenvedés állapota, hogy megtisztuljanak s utána bejussanak a mennyei örök életre a boldogító színelátásra, ő értük imádkoznak a szentek és a földön élő emberek. S maga a szentély, ahol a szent cselekmény történik, a megdicsőült egyházat ábrázolja a szentek közössége, akik már eljutottak a boldog színelátásra.
Ennek elgondolásából van először is min­denszentek ünnepe, hiszen ilyenkor nem csak a kanonizált szenteket ünnepeljük, hanem mindazokat akik, – bár nem kanonizált szentek –, de életüket látva, pél­dájukon tanulva hisszük és reméljük, hogy a boldog színelátásban részesültek és a szentek társaságában vannak. Ezért helyezte vissza egyházunk régi méltó helyére a parancsolt ünnepek közé. Tehát mindenszentek ünnepe parancsolt, kötelező ünnepnap. Ennek estéjén az úgynevezett lucernárium végzése halottak nap­já­nak előestéje a szenvedő egyházért azon emberekért imádkozik az egyház, akik esetleg a megtisztulás állapotában (tisztítótűz) vannak. Másnap halottak napján emlékezünk hívő lélekkel elhunytjainkra, akik előre mentek, de hittel valljuk, hogy fel fognak támadni ők is és majd találkozhatunk velük az örök boldogságban reményeink szerint.
Az embernek mindig is nehéz volt szembenéznie az elmúlás, a halál kérdéskörével, tudjuk nagyon jól, hogy az első bűnbeesés következménye a halál elszenvedése az embernek, mivel bizonytalanná lett, hogy földi élete végén hova kerül. Ha nem lett volna bűnbeesés, azaz nem lázadt volna fel az ember Isten szeretete ellen, akkor ugyanolyan halálban lett volna részünk, mint a Boldogságos Szent Szűznek, aki elszenderült a másvilágra, meg­di­csőült testben felvétetett a mennybe. Krisztus azonban eljött és megváltotta az embert elszenvedve a halál borzalmát és ez által újból Isten gyermekeként részesített az örök dicsőségben, melynek részesei leszünk az utolsó napon, mikor mindnyájan feltámadunk ki az örök életre, ki pedig az örök kárhozatra, miként azt a Szentírás is mondja: Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát és előjönnek, akik jót tettek azért, hogy feltámadjanak az életre, akik pedig gonoszat tettek azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. (Jn 5,28-29)
Ilyenkor maga a természet is jelzi, hogy itt az ősz, közeleg a tél, leveti ruháját, elszenderül, hogy majd tavasszal ismét felöltse Isten dicsőségére új ruháját, meghirdetve az Élet győzött a halálon!
Gyönyörű látvány ez idő tájt a temető. A sötétben mécsesek világítanak a sírokon. Hívő lélekkel járjuk végig temetőinket és imádkozzunk elhunytjainkért, és ne feledjük, hogy ilyenkor búcsúnyerés lehetősége is van elhunytjaink számára. Aki gyónását elvégzi és a szentatya szándékára elimádkozza a Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy imádságot nyolc napon keresztül, vagy mindenszentek napján déltől halottak napja éjfélig, november 3-ig nyitott templomot vagy kápolnát látogat meg, teljes búcsút nyerhet elhunyt szerette számára az egyház által megadott feltételek mellett.
Ne féljünk kihasználni eme kegyelmi kincseket, amit ilyenkor egyházunk ad, mert lehet majd nekünk is nagy segítséget jelenthet, ha valaki gondol ránk és értünk is imádkozni fog, mikor már nem leszünk itt e Földtekén, hanem reményeink alapján az Úr dicsőségében leszünk öröktől fogva.
Add, Uram, hogy az emlékezés, melyet elhunytjainkért végzünk, imádságunk legyen meghallgatásra méltó isteni fölséged színe előtt, ebben legyen kegyes közbenjárónk a mennybe felvett mindenkoron Boldogságos Szeplőtelen Szent Szűz!

Simon G. Balázs diakónus