Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!
A tartalomból: Tovább a folytatáshoz
Megjelent az Olvasó márciusi száma
Lauer bejegyzései
Karitász farsang
 |
| Karitász farsang 2011 |
Telt házzal rendezte meg a kistarcsai karitász csoport az első farsangi bálját 2011. február 26-án 19 órai kezdettel a Kölcsey Iskolában. Tartalmas műsort szerveztek, melynek keretében esti mese, népdalcsokor és több meglepetés is helyet kapott. Számos támogatót megnyertek a nemes célnak. Az éjfélkor kezdődő tombola sorsolás közel egy óráig tartott a számtalan felajánlásnak köszönhetően. Legnagyobb sikere Dolhai Attila fellépésének volt. Ekkor gombostűt sem lehetett volna leejteni a „táncparketten”.
Köszönet a szervezőnek és házigazdának Lengyel Dávid karitász vezetőnek.
Farsang a plébánián
 |
| 2011. farsang a plébánián |
Jó hangulatú farsangi mulatságot rendeztünk a kistarcsai plébánián Méhes Zsuzsa hitoktató vezetésével az oratóriumos és baba-mama klubos gyerekek számára.
Néhány kép segítségével idézzük fel a jó hangulatot.
További képek megtekintéséhez kattintson a képre.
Hittanos tábor 2011
Ezen a nyáron ismét lehetőségünk nyílik a plébánia szervezésében hittantábor megrendezésére. Nagy szeretettel várjuk nyolcéves kortól azokat a gyerekeket, akik szívesen töltenének egy hetet kis közösségünkkel.
A tábor helyszíne Dég lesz. Tovább a folytatáshoz
Kézbe áldozás
Kézbe áldozás
Az Eucharisztia vételének az a módja, amikor a szent ostyát a pap az áldozó hívő kinyújtott tenyerébe helyezi, tehát nem a nyelvére. Az utolsó vacsorán (az első áldozás alkalmával), miután az Úr testévé változtatta a kenyeret, megtörte és így szólt: „vegyétek és egyétek”, az apostolok kézbe kapták az Úrtól, és úgy vették magukhoz. Ugyanígy, miután vérévé változtatta a bort, kezükbe adta a kelyhet: „vegyétek és igyatok ebből mindnyájan…” (Mt 26,26-27). Az ősegyház így áldoztatott: a hívő kinyújtott tenyerére helyezte az Eucharisztiát. A keleti egyházban a két szín alatti áldozás, a nyugati egyházban a kis ostyával való áldoztatás elterjedése hozta magával a nyelvre történő áldoztatást. Tovább a folytatáshoz
Megjelent az Olvasó februári száma
Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!
A tartalomból: Tovább a folytatáshoz
Szent Balázs püspök
Szent Balázs püspök
Szebasztia (jelenleg Szivász néven törökországi város) püspöke, aki örök példaképpé vált bátor helytállása miatt. Adataink igen szűkszavúak, kronológiailag csak vértanúsága évét ismerjük (316).
A legtöbb forrás szerint Szebasztiában lett vértanú, míg mások úgy tudják, hogy előbb Caesareába hurcolták. Származására nézve általában örménynek mondják, de vannak, akik úgy vélik, ez tényszerűen nem támasztható alá. Legendája szerint orvos volt városában, mielőtt a püspöki székbe emelték volna. Tovább a folytatáshoz
Az adott szó
Ma már csak régebbi filmekben hallani a kifejezést, hogy valaki a szavát adja. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt ennek a két szónak: „szavamat adom” vagy „becsületszavamra mondom”, valódi súlya volt. Ha valaki ezt még esküvel is megerősítette, az már az ígéretek netovábbja volt. Az adott szavát aztán mindenki igyekezett mindenáron megtartani, mert a szószegőt a többi ember lenézte, kiközösítette, nem volt többé becsülete. Tovább a folytatáshoz
Elhunyt Varga József atya
„Készen vár az igazság gyõzelmi koszorúja,….” (2 Tim 4,8)
A Váci Egyházmegye, a kerepesi egyházközség, valamint a gyászoló rokonság, Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy
Varga József
tb. főesperes, címzetes esperes, ny. plébános, kerepes díszpolgára
2011. január 18-án, életének 90., papságának 65. évében visszatért Teremtőjéhez.
Tovább a folytatáshoz
Kórházi szolgálat
Kovács Istvánné
Az alábbi írásban Kovács Istvánné önkéntes beteglátogató vall a kórházi szolgálat mindennapjairól
Férjemmel 38 éve élek házasságban, három gyermekünk van és kilenc unokánk. A gyermekeink is szép házasságban élnek. 28 évet dolgoztam betegágy mellett, 14 éve vagyok leszázalékolva, nagyon sok betegségen mentem át, ezért is érzem át a betegágyban fekvő ember szenvedését.
Különleges úton kerültem a beteglátogató csoportba. Somlai József atya többször kihirdette a templomban, hogy önkéntes beteglátogatónak lehet jelentkezni, ez mindig elment a fülem mellett. Egy vasárnap ünnepeltünk a családdal, és szóba került a hirdetés. A férjem erre azt mondta: Tovább a folytatáshoz