Kistarcsai temető

Evangélium: Lk 12, 35-40

Jézus, ma arra hív, hogy készen legyél a számadásra. Életed végén számot kell adnod tetteidről, életedről. Isten hivatást bízott rád, életednek célt és feladatot adott, sőt utat mutat neked Igéje által, hogy eljuss Őhozzá a mennybe. Bízik benned, hogy képes vagy hűségesen élni ahhoz a szolgálathoz, élethivatáshoz, amit ő adott neked. A bizalomhoz azonban felelősség is társul. Amit rád bíztak, azért te vagy a felelős. Te döntöd el, és valósítod meg tetteiddel, hogy követed Krisztust vagy sem. Tovább a folytatáshoz →

Szeretet-hegyek

Merj szeretni!

A szeretet parancsa. Erről tanít Jézus, erre hív meg téged is. A szeretet parancsa olyan terület, amelyről sokat lehet írni, gondolkodni, de ez önmagában kevés. Ne a szeretetről gondolkodj, ne értelmileg fontolgasd és tervezd meg a szeretetet, hanem menj és szeress! Életeddel, tetteiddel szeresd azokat, akik körülötted élnek. A benned lévő szeretetet, tetteid alapján tudod lemérni. Tovább a folytatáshoz →

Kinek a képe vagy? Mit élsz az emberek elé? Ez az egyik fő kérdése a mai evangéliumnak. Jézus felteszi a kérdést: „Kinek a képe (…) ez?”. A „kép” szó a teremtés könyvére utal. Minden ember, így te is, Isten képmása. A tetteid vagy Istenhez hasonulnak vagy a világhoz. A világiasan élő ember a világhoz fordul és a császáré lesz. A hívő és tanúságtevő ember pedig az Isten képmásaként éli meg a hivatását. Isten ajándéka vagy, és életed ajándék Istennek, ezért add meg Istennek ami az Istené, és az embereknek, ami az embereké. Tovább a folytatáshoz →

Példabeszéd a királyi menyegzőről

A mai evangélium a mindennapi rutinra figyelmeztet bennünket. A megszokottság, a fásultság és a rutin képtelenné tehet bennünket a változásra, a megtérésre, a jobbá válásra. A történetben szereplő vendégek annyira beleragadtak a hétköznapi élet rutinjába, hogy már nem képesek ünnepelni, megállni és nem ismerik fel, hogy a király(, a mennyei Atya) egy egészen új és örömteli életre hívja őket. Tovább a folytatáshoz →