Tomecz Róbert kántor
A kántorság nem mindennapi hivatás. Nálad hogyan született meg a gondolat, hogy elvégezd a kántorképzőt?
A váci székesegyházban 1982-től ministráltam. A gondolat, hogy kántor legyek és elvégezzem a kántorképzőt, 1987-ben fogalmazódott meg bennem először, amikor a székesegyházban sorozatosan előfordult, hogy kántor nélkül maradt egy-egy szentmise, főleg hétköznapokon. Egy belső hang szólalt meg: „Gyere és muzsikálj nekem!” Tovább a folytatáshoz
Az ószövets
égi gondolkodásban a templom az a hely, ahol az emberek Isten színe (arca) előtt megjelenhetnek (vö. Zsolt 84; 122). Isten mindenhol jelen van, de ezen a helyen más módon, személyesen van jelen. Ez a személyes jelenlét nem válhat megszokottá, hiszen az ember a Teremtővel, minden jó forrásával találkozik. Sőt, beszélgethet vele, ám ezt a párbeszédet mindig Isten kezdeményezi. Ő az, aki a templomba hív minket.
Az újszövetségi iratok egészen más szemléletet tükröznek. Itt a templom már nem emberi kézzel épített, mivel maga Jézus Krisztus a templom, „akiben az Istenség egész teljessége lakozik” (Kol 2,9). Az ő személyéhez kapcsolódva épül a hívek közössége az Úr szent templomává (Ef 2,20-22; 1Kor 3,16-17 stb.). Tovább a folytatáshoz
Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!
A tartalomból: Tovább a folytatáshoz
|
Immár harmadik alkalommal szervezett lelkigyakorlatot Görbe József atya. Az ideit Máriabesnyőn tartotta. Mivel Csömör mellett már Kistarcsa és Nagytarcsa katolikus híveinek plébánosa is, kézenfekvő volt, hogy közösen, a három település híveivel együtt tartsa meg. A két és fél napos rekollekción mintegy 50-en vettünk részt. A Mater Salvatoris lelkigyakorlatos ház szállodai szintű szolgáltatásaival, az erdős környék árnyas ligeteivel kiváló helyszínnek bizonyult. Tovább a folytatáshoz |
Galgahévíz temploma
Immár hagyománnyá vált a minden évben megrendezett alkalom. Idén Galgahévíz adott otthont.
2010 június 25-én és 26-án programok gazdag sorával várták a galgahévíziek az egyházmegye közeli vagy távoli részeiből érkező testvéreket. A szalvatoriánus testvérek kicsit Lengyelországot is elcsábították. Az élő egyházat tapasztalhatta meg mindenki a tanúságtételeken keresztül. Tánc, játékok és sport. Szentségimádás és tábortűz. Klasszikus és könnyűzenei megszólalások. Hagyományőrzés. Véradás és az árvízkárosultak megsegítése. Mind-mind a keresztényi szeretet jegyében. Tovább a folytatáshoz
 |
| Napközis tábor 2010 |
Idén immár harmadik alkalommal került megrendezésre a plébánián a
Napközi táborunk Méhes Zsuzsa hitoktató vezetésével. A tábor folyamán
készült képekből nyújtunk át egy most egy csokorral.
Lauer Tamás kántor
Templomunkban ketten látják el a zenei szolgálatot. Mostani számunkban Lauer Tamás kántorral beszélgetünk.
Mikor jött az ötlet, hogy elvégezd a kántorképzőt?
Kisgyermek korom óta a zene szeretetében cseperedtem fel. Nagyobb testvéreim is tanultak zongorázni, kántorképzőbe jártak, így számomra természetes út volt a zongora tanulás mellett, hogy jelentkeztem a budapesti kántorképző tanfolyamra. Bátyám, Peti biztatása és segítsége nélkül azonban nem lettem volna képes eredményesen elvégezni a képzőt. Igaz, korkedvezményt kaptam. 15 éves sem voltam, amikor 25 évvel ezelőtt kezembe vehettem a kántori oklevelemet. Tovább a folytatáshoz
Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!
A tartalomból: Tovább a folytatáshoz
Papság évének zárása
Egy vegyes összetételű közösségben voltam, ahol egy hangoskodó, magabiztos 40 év körüli ember nekem szegezte a kérdést: mi szükség van a 21. században papokra? Van-e alapja, joga a papi munkakörnek, mint például a tanár, az orvos, az ügyvéd, a mérnök munkakörének?
A feltett kérdésre két különböző választ lehet adni. A világi életből vett választ és a Szentírásból vett választ. Mivel aki a papság létjogosultságát támadja, annak hiába adnánk a Szentírásból választ, nem fogadná el, ezért a mindennapi életből adunk neki feleletet. Tovább a folytatáshoz
Egy napon egy fiatal megállt egy nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt a szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott.
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne, és mégis, az ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez. Tovább a folytatáshoz
