Nagycsütörtökre egy „ifjúsági keresztutat” tervezünk. A cél korcsoport a 16 – 24 év közötti, középiskolai végzéshez közelítő, esetleg tanulmányaikat már befejező vagy még a diploma előtt álló fiatal felnőttjeink. A keresztút a város – templomhoz közeli – külterületén vezetne, indulástól érkezésig nagyjából 3,5 km hosszon. (tervezet, az állomások helyével mellékelten) Tovább a folytatáshoz
Lauer bejegyzései
Beteg voltam és meglátogattatok (Mt 25,36)
Február 11-én ünnepeltük a Betegek Világnapját, a Szűzanya lourdesi jelenése emlékére. Ebből az alkalomból a kórházban szép ünnepi szentmise volt, aminek keretében az atya ki is szolgáltatta a betegek szentségét, majd a kórtermekben lévő betegeket is felkereste, hogy őket is meggyóntassa, megáldoztassa és a betegek szentségében részesítse azokat, akik ezt előre kérték. Tovább a folytatáshoz
Karitász háromperc – bál után
Már jócskán benne járunk a nagyböjtben, de gondolatainkban még gyakran előtűnnek a még oly közeli báli szezon egy-egy estéjének emlékei. Nem bűn ez, hisz a húsvéti felkészülésnek nem célja, hogy kitöröljön, elfeledtessen mindent, ami a várakozás negyven napja előtt történt. Tovább a folytatáshoz
Mária útja a Golgotára
A keresztút, a fájdalmak útja. Amióta ember az ember, mindig volt, jelenleg is van, és amíg világ világ marad, mindig lesz fájdalmak útja.
A fájdalmak útját végigjárta az ártatlan, a bűnös, a gyerek, az ifjú, az öreg, a szegény a gazdag, a tudatlan és a tudós. Az ember természete tiltakozik, hogy keresse a szenvedések, a fájdalmak útját, és mégis tömegében járták ezt az utat, talán a maguk hibájából, vagy mások gonoszsága miatt. Tovább a folytatáshoz
A böjt
Az Istennek tetsző gyakorlat isteni eredetű. Amikor Istenről beszélünk, akkor a Szentháromságra gondolunk. Ha tehát a böjt Istentől való, akkor szentháromságos karaktere van. Isten Fia, Jézus Krisztus soha nem tett semmi olyat, ami nem az Atyából indult ki, és a Szentlélekben nem az Atyához tért vissza. Jézus böjtölt, de vajon a böjtölése is a Szentháromságra utal? Tovább a folytatáshoz
Hittanos tábor 2013
Ezen a nyáron ismét lehetőségünk nyílik a plébánia szervezésében hittantábor megrendezésére. Nagy szeretettel várjuk 8 éves kortól azokat a gyerekeket, akik szívesen töltenének egy hetet kis közösségünkkel. A tábor helyszíne Tata lesz. Tovább a folytatáshoz
Öreg plébános levelei (4. rész)
Kedves Uramöcsém!
Kissé félénk, aggódó várakozással léptem be a plébánia irodába, plébánosomat üdvözlendő. Köszöntés után a köteles alázattal kezdtem: Bocsánatát kérem Plébános Úr… Szavamba vágott: Megírtam a Püspök Úrnak a magam véleményét! Hogy még ilyen csekélységért felfüggesztette, eltiltotta. És tudja, még neki állott följebb. Alaposan megleckéztettem. Miért? Mert a káplánom érdekében felszólaltam. Tovább a folytatáshoz
Csak már ne nyafogj…
Sétálgattam a cipőboltban, és nézegettem a fekete, alkalmi cipőket: Magas a sarka.. Lapos a sarka… Béna… Nem jó a mérete… Nem jó a formája… Ezt meg mégis milyen lábra tervezték?.. Ilyen forma nincs is, mi ez itt?… Kihívó… Unalmas… Túl meleg… Túl nyitott… Hátraesek benne… Szorít… ADJATOK EGY JÓ CIPÉSZT, HOZZÁMEGYEK FELESÉGÜL!!!! Tovább a folytatáshoz
Karitász háromperc – a segítség útjairól
Minden közösség talán legnagyobb erénye az összefogás képessége. Az együtt tenni akarás egy olyan célért, amely önmagában kifejezi az adott közösség számára fontos értékeket, és így válik tulajdonképpen cselekedetben megtestesülő hitvallássá. Katolikus közösségeink egyik legszebb „hitvallása” az ismeretlen rászorulókról való gondoskodás akarata. Az, hogy nagy ünnepeink közeledtével saját, megszokott világunk határain átlépve megosztjuk azt, amink van, azzal, akit nem is ismerünk, csak azt tudjuk róla, hogy jó ruha híján a hideg napok beköszöntével fázik, hogy ritkán hajthatja párnájára fejét vacsora után, teli hassal és megfelelő cipő hiányában gyakran kénytelen nejlonzacskóba tekerve védeni lábát a fagytól. Tovább a folytatáshoz
Mária útja a jeruzsálemi templomba
A Boldogságos Szűz Mária Isten akaratából járta a boldogság, a megelégedettség, és a fájdalmak, szenvedések útját. Csendes alázatossággal tudomásul vette, hogy e megváltozhatatlan utat kell járnia.
A választott nép fiai rendszeresen felkeresték fővárosuk templomát. Az áldozatbemutatás abban az időben annyit jelentett, hogy lemondtak valamilyen értékről (állatról, ételről) és elégették Isten tiszteletére. Ilyen áldozatbemutatás csak egy helyen volt zsidók számára, a jeruzsálemi templomban. Máshol csak imaházuk, ahogy ők nevezték, zsinagógájuk volt. Tovább a folytatáshoz