Az öreg plébános levelei

Nagy örömünkre a kistarcsai búcsú ünnepére kézbe vehették a kedves hívek Az öreg plébános levelei kötetet. Ennek kapcsán a könyv ajánlójával köszönünk el az Öreg plébánostól. Bízunk benne, hogy akik megvásárolták örömmel forgatják a könyvet. (A szerk.)
Bevezető Somlai József nyugdíjas plébános ajánlásával. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!
A pesti küldöttek távozása után elég csendesen múltak a napok a nagyrecski plébánián. A freskó napvilágra hozásából nem lett semmi. A pénz, amit az új festményre Gergő bátyámmal közösen összeadtunk, reáment az orgona helyreállítására, mert az asztalosok által végbevitt szétszedése után ugyanis orgonamestert kellett hozatni a püspöki székvárosból. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levelei

Ahogy korábban jeleztük, könyv alakban is megjelent Az öreg plébános levelei sorozat.
A könyv ajánlójában így vall Somlai József ny. plébános atya:
A leveleket nem javítottam – erre méltatlan vagyok –, hiszen az írója jól megírta. Átdolgoztam azokat a részeket, melyek idegen szavakat, kifejezéseket tartalmaztak. Bizakodom, hogy az olvasók érdekesnek tartják a múltat, bele élik magukat az akkori életbe, és nem csodálkoznak a megtörténteken. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!
A pesti szakértőbizottság nagyrecs­ki kiszállásának első estéjén vacsorára me­­net egyazon módon találtuk a kár­tya­­asztalnál a társaságot, mint ahogy ebéd után otthagytuk őket. Változás csak annyiban volt, hogy rettenetes füst csípte az ember szemét, de azért mégis észrevehette a kártyaasztal mellett föl­so­­rakoztatott üres flaskákat és azt is, hogy játékosok előtt csupán a göndör hajú fiatalembernél állott garmadában a pénz, míg az apátúr, pénztárcája helyett már a zsebeit kotorászta a különbözetek kiegyen­lítése céljából. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!
Nem voltam olyan szerencsés a legutóbbi két levelemben, amilyen szerencsés volt az egyszerű magyar ferences szerzetes a déli harangszóval. Ez a jámbor Egyed testvér kéregető útjáról egy este Noé ősapánkat megközelítő állapotban került haza a kolostorba. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!
Biztosra veszem, hogy nem úgy gondolta el múltkori levelem befejezése nyomán Tauber Tóbiással, illetve Dicskövi Edömérrel folytatott to­vábbi beszélgetésemet, mint aho­gyan az megesett. Uramöcsém el­kép­zelte talán, hogy Vá­gó-Vit­nyecs­kó szerkesztő úr távozásával Tóbiás négy­szemközt meg­kér múltjának titokban tartására. Á dehogy! Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!

A mai levelemben nem térek azonnal az írandó dolgokra, hanem egy-két sort előre bocsátok. Mi írók, ne vegye hiúságnak Uramöcsém, hogy közéjük számítom magamat is, de hát jelöltek e névvel nem egyszer olyanokat is, akiknek kevesebb sora kapott nyomtatott betűt, mint az én irodalmi tevékenységem. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!

Ama napot követően, melyen a nagyrecskei plébánia ebédlőjében elhatároztuk, hogy a Gergő bátyánkra nézve bántó kórusfeliratot eltávolítjuk, délelőtt beállított hozzám Gergő bátyám. Ünneplő ruha volt rajta és magatartásán látszott, hogy nincs hétköznapi hangulatban. Megállott a szoba közepén és valóságos beszédet vágott ki, megköszönve jóságomat, hogy a szégyenét hirdető kóruskép eltávolítására nagylelkűen öt forintot adományozni kegyes voltam. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!
Pintes Gergő kántor uram igen-igen szívére vette Péterfia káplán kollegám által történt múlt levelemben elmondott megszólását. Az eseményt követő napon átkutatta a plébánia könyvtárának porlepett könyveit, és kikereste Káldy György szentírásfordításának század eleji kiadását. Maga elé tette a hatalmas könyvet, és elkezdte elejétől olvasni: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Egész nap fölötte görnyedt és az ügyes-bajos dolgokkal kopogtató híveket igen röviden, és morgó stílusban intézte el. Máskor percnyi pontossággal fejezte be a hivatalos órákat, melynek idejét az iroda ajtaján levő hirdetmény jelezte a hívőknek, de azon a napon és másnap is, késő estig ottmaradt az irodában és forgatta a Szentírást. Tovább a folytatáshoz →