Lauer bejegyzései

Keresztvetés

A mi keresztvetésünk (maga a crux = kereszt szó föníciai eredetű) a kivégzés legembertelenebb formájához kötődik – amit az asszírok találtak ki Kr. e. a XV. században –, hiszen az Emberfiának egy ilyen halált hozó fán kellett önmagát az Atyának és nekünk ajándékoznia. A kereszten, vagyis az előre „megtervezett, megácsolt” kegyetlenség izzó poklában ragyogtatta föl Jézus Krisztus az önátadó szeretet misztériumát, hogy ezután már ne lehessen olyan „pokol”, amelyben ne lehetne jelen Isten élete – a szeretet. Tovább a folytatáshoz →

Beszámoló az egyházközségi évnyitóról

A szakácsok

Második alkalommal került megrendezésre az egyházközségi évnyitó szeptember 11-én a Lengyel Kert- és Szabadidő Központban. Nagyon sok programmal készültünk: a gyerekeknek lovaglás, íjászat, röplabda, kézműves foglalkozás és foci. Sajnos a focin és a kézműves foglalkozáson kívül más nem valósulhatott meg, mert nem kedvezett az időjárás. Azt is mondhatnánk, hogy elmosta az eső. A focinak sem volt kedvező az időjárás de ez nem zavarta a fiúkat, nyakig sárosan és vizesen jöttek le a pályáról. Az esti tábortűz, a számháború és a gitáros éneklés, amit Major László tanár úr vezényelt volna, szintén füstbe ment terv maradt. Ami viszont nagyon jól sikerült, az a pörkölt, amit Szentirmai István és Balázs főzött, amihez Pándi Piroska énekesnő teremtett jó hangulatot. Nagyon sok szép régi nóta felcsendült, a nótaverseny sikeres volt, aminek mindannyian nyertesei voltunk. Én azt hiszem, aki az eső ellenére eljött, nem bánta meg, mert jól érezte magát. Tovább a folytatáshoz →

Megtalált hivatás

Méhes Zsuzsa hitoktató

Méhes Zsuzsa az idén fejezte be sikeresen az Apor Vilmos-főiskolán a hitoktatói szakot. Vele beszélgettünk.

Hogyan kezdődött a hitoktatói pályafutásod?

A gyerekekkel akkor kezdtem el foglalkozni, amikor elindult a plébánián az ifjúsági klub vasárnap délutánonként. Ebben az időben a Kölcsey iskolában az alsósokat Csermely Zsuzsa néni és Csicsiri Kriszta tanította hittanra. 2004 szeptemberében egyik este csörgött a telefon, és Somlai József atya hívta a férjemet, hogy Zsuzsa néni eltörte a lábát, és amíg felépül, szüksége lenne egy kisegítőre a hitoktatásban. Kriszta engem ajánlott: otthon vagyok mint főállású édesanya, és úgy is csak pár hétről lenne szó. Nagy örömmel vállaltam el, mert a tanítással egy régi álmom vált valóra. Gyermekkoromban pedagógusi pályára készültem, de végülis varrónő lett belőlem. Tehát nem az én ötletem volt a hitoktatás, hanem mások ítéltek alkalmasnak erre a feladatra. Tovább a folytatáshoz →

Rózsafüzér

Minden vallás lényegéhez tartozik a szent fogalma. De a szent nem kizárólag Istent jelöli, hanem mindent, ami Isten és az ember kapcsolatát élővé, elmélyültté teszi. A szent meg akar szólítani, be szeretne vonni az Istennel való kapcsolatba. Ilyen értelemben beszélhetünk szent térről, időről, emberről, írásról stb. Egy szent ember, mint például a próféta, nem meggyőzni akar, hanem megszólítani. Egy szent hely nem lenyűgözni kívánja az embert, hanem találkozásra hív. A szent idő nem időtlenséggel, hanem az átélés lehetőségével ajándékoz meg. A Szentírás nem ismereteket szeretne közölni, hanem meg akar érinteni. És így tovább. Tovább a folytatáshoz →

Megjelent az Olvasó októberi száma

Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!

A tartalomból: Tovább a folytatáshoz →

Budavár visszavétele

Budavár ostroma

1686. szeptember 2.
A török hadvezetés célul tűzte ki a Habsburg-birodalom végleges megdöntését. Kara Musztafa nagyvezér 1682-ben Bécs ellen vonult. A császárvárost azonban megmentette Sobieski János lengyel hadserege. A győzelmen fellelkesülve és a török félhold nyilvánvaló hanyatlását látva XI. Ince pápa életre hívta a Szent Ligát, melynek feladata többek között a török kiűzése volt Magyarországról. A felszabadító harcok hatalmas vállalkozásának pénzszükségletét a pápa fedezte, aki a hadműveletek céljaira kb. 5 millió aranyforintot küldött, továbbá a magyar hadműveleti területeken tábori kórházakat állíttatott fel. Tovább a folytatáshoz →

Istennek muzsikáló kántor

Tomecz Róbert kántor

A kántorság nem mindennapi hivatás. Nálad hogyan született meg a gondolat, hogy elvégezd a kántorképzőt?

A váci székesegyházban 1982-től ministráltam. A gondolat, hogy kántor legyek és elvégezzem a kántorképzőt, 1987-ben fogalmazódott meg bennem először, amikor a székesegyházban sorozatosan előfordult, hogy kántor nélkül maradt egy-egy szentmise, főleg hétköznapokon. Egy belső hang szólalt meg: „Gyere és muzsikálj nekem!” Tovább a folytatáshoz →

A templom

Az ószövetségi gondolkodásban a templom az a hely, ahol az emberek Isten színe (arca) előtt megjelenhetnek (vö. Zsolt 84; 122). Isten mindenhol jelen van, de ezen a helyen más módon, személyesen van jelen. Ez a személyes jelenlét nem válhat megszokottá, hiszen az ember a Teremtővel, minden jó forrásával találkozik. Sőt, beszélgethet vele, ám ezt a párbeszédet mindig Isten kezdeményezi. Ő az, aki a templomba hív minket.

Az újszövetségi iratok egészen más szemléletet tükröznek. Itt a templom már nem emberi kézzel épített, mivel maga Jézus Krisztus a templom, „akiben az Istenség egész teljessége lakozik” (Kol 2,9). Az ő személyéhez kapcsolódva épül a hívek közössége az Úr szent templomává (Ef 2,20-22; 1Kor 3,16-17 stb.). Tovább a folytatáshoz →

Megjelent az Olvasó szeptemberi száma