Eucharistia

A liturgikus sorozatot ezentúl – Tarjányi Zoltán teológiaprofesszor barátom könyvének címét kölcsönvéve – így fogom nevezni. De nem csupán a címet, az egész gondolatmenetet tőle veszem át. Ezért hát mindenekelőtt neki mondok köszönetet.
„Aki csak a minimális egyházi követelményeknek tesz eleget, az is évente 55 szentmisén vesz részt: az esztendő 52 vasárnapján és a három dátumos ünnepen (karácsony, újév, Nagyboldogasszony). Aki például húsz év óta a gyakorló hívek közé tartozik, annak már több mint ezerszer kellett volna átitatódnia a katolikus–keresztény élet legfontosabb ténykedésével. Még inkább: ennyiszer kellett volna beemelődnie a legszentebb áldozatba.” Tovább a folytatáshoz →

Kedves Testvérek!

Már beszéltem az oltárról mint a templom legfontosabb berendezési tárgyáról, azonban a rajta lévő feszületről szeretnék még egy-két szót ejteni. A liturgikus előírások szerint az „oltáron vagy az oltár közelében… csak egynek szabad lennie, ami érthető is, hiszen csak ez esetben tudja magára vonni a figyelmet”. Ha tehát megmaradt a „régi főoltár”, amelyen jól látható, kiemelkedő feszület van, és szembenéző oltárt építettek eléje, akkor helytelen ezen még egy feszületet elhelyezni. Az előírások különösen hangsúlyozzák, hogy a feszületet az „oltár sarkán elhelyezni két gyertyatartó között azt a benyomást kelti, mintha az csak dekoráció lenne”. Tovább a folytatáshoz →

Kedves Testvérek! Liturgikus sorozatba kezdek bele. Ennek célja, hogy ti is tisztában legyetek azokkal az előírásokkal, amelyek a szent liturgiára, vagyis a szentmisére vonatkoznak. Tovább a folytatáshoz →