Sokszor fordult elő, hogy valamilyen problémára nem találtam megoldást. Nem életbevágó ügyek voltak, mégis napokig töprengtem, hogy mit csináljak. Néha még templomba menet is foglalkoztatott a dolog, és csak a szentmise alatt feledkeztem meg róla. Aztán amint hazafelé menet az aznapi evangéliumot idéztem fel magamban, egyszerre csak világossá vált, hogy választ kaptam a kérdéseimre. Nem direkt módon, de mégis tisztán, egyértelműen. Egy minapi történettel tudom bemutatni. Tovább a folytatáshoz
Gondolat-olvasó kategória bejegyzései
Harangszó
Amikor csak tehetem, meghallgatom a Kossuth rádióban a déli harangszót. A pár mondatos ismeretterjesztésen túl a sokféle, sok helyről érkező, szívet-lelket körülsimogató hang megállásra késztet a napi tevékenykedésben.
A déli harangszóval kapcsolatban leginkább a nándorfehérvári győzelem kerül szóba, teljesen jogosan. Azt, hogy őseink mekkora áldozatot hoztak – a ma oly büszke, de igencsak feledékeny – Európáért, alig lehet néhány mondatban elmondani. Tovább a folytatáshoz
A szentmiséről
A II. Vatikáni Zsinat határozatai közt olvassuk:
A vasárnap, vagyis az Úr napja a legősibb ünnepnap. Ezt kell a legnagyobb nyomatékkal a hívek vallásos gyakorlatába ajánlani, és azon kell lenni, hogy egyúttal ez legyen az öröm napja és minden munkától való szünet napja! Ezen a napon kötelesek a Krisztusban hívők összejönni, hogy Isten igéjének meghallgatásával és az Eucharisztiának vételével megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, feltámadásáról, így hálát adjanak Istennek, aki őket újjászülte az élőreményben, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által! Tovább a folytatáshoz
Ki tud nagyobbat mondani?
A fenti cím a gyerekek egyfajta játékára utal, akik egymástól átvéve a szót, egyre mesésebb történetekkel állnak elő. A felnőttek mindezt mosolyogva hallgatják. És mit tesz Isten? Azt mondja a felnőtteknek: Legyetek olyanok, mint a gyermekek! Talán a felnőtteknek is egyre valószerűtlenebb dolgokon kellene járatni az eszüket? Nem! Aki igazán fölnőtt, annak már a valóságot kell szemlélnie, és abból kell kiolvasnia azt a fölfoghatatlan, minden értelmet meghaladó „történetet”, amit Isten a kezdetek kezdetén, teremtő szavaival bocsátott útjára, de amit az embereknek, egészen pontosan maguknak, a szentíróknak kellett megfogalmazniuk. Ők Isten sugalmazására olyanokat mondtak, amiktől nem lehet nagyobbakat kigondolni. Tovább a folytatáshoz
Gyermeki lélek
Nem túl eredeti ötlet, film is készült már a témában, de azért képzeljük csak el, mi lenne, ha mostanában Jézus újra megjelenne a világban? Vagy átfogalmazva a kérdést a mai kor szellemének megfelelően: mi lenne, ha egy ember elkezdené magáról azt híresztelni, hogy ő Jézus? Hányan hinnénk neki? Ha csodákat is művelne, az segítene? Az sem valószínű, hisz akkor meg biztosan a trükköt keresnénk
a csodák mögött. Tovább a folytatáshoz
Az adott szó
Ma már csak régebbi filmekben hallani a kifejezést, hogy valaki a szavát adja. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt ennek a két szónak: „szavamat adom” vagy „becsületszavamra mondom”, valódi súlya volt. Ha valaki ezt még esküvel is megerősítette, az már az ígéretek netovábbja volt. Az adott szavát aztán mindenki igyekezett mindenáron megtartani, mert a szószegőt a többi ember lenézte, kiközösítette, nem volt többé becsülete. Tovább a folytatáshoz