Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!
Előző levelemben felemlítettem, hogy a nacafalvi plébánosom a hirtelen vérmérséklet iskolapéldája volt. Állandóan fölöslegesen őrölte erejét, fölösleges cselekedetekben. Ellenséget vélt mindenfelé, de védenceket is keresett. Miután főpásztoromtól a látszólagos büntetést megkaptam, miután a jegyző társaival ellenem szegődött, főnököm mellém állott. Délben és este végighallgattam a községháza elleni kirohanásait. Közbe-közbe udvariasságból hümmögtem egyet-egyet, amit ő zajos helyeslésnek és az együttérzés bizonyításának tulajdonított. Az ellenségeskedés segédi feladatához azonban sehogyan sem volt ínyem és azon törtem a fejemet, miként fordíthatnám plébánosom érdeklődését a lelkipásztori munka, termést hozóbb tájai felé. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!

Kissé félénk, aggódó várakozással léptem be a plébánia irodába, plébánosomat üdvözlendő. Köszöntés után a köteles alázattal kezdtem: Bocsánatát kérem Plébános Úr… Szavamba vágott: Megírtam a Püspök Úrnak a magam véleményét! Hogy még ilyen csekélységért felfüggesztette, eltiltotta. És tudja, még neki állott följebb. Alaposan megleckéztettem. Miért? Mert a káplánom érdekében felszólaltam. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!

A püspöki irodában eltöltött névleges büntetésem napjai gyorsan múltak. Akkoriban hírét sem ismerték mai betűkopogtató masináknak, hanem az aktamásolás munkáit irodisták végezték, akik között időnként papok is működni kényszerültek. Egyik másolásra nekem kiosztott akta éppen a saját ügyemről szólt. Válasz volt a plébánosom fölterjesztésére melyet felfüggesztésem és büntetésem ügyében intézett főpásztoromhoz. Ma már nem teszek titoksértést, ha röviden leírom kedves Uramöcsémnek a két levél tartalmát. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!

Bizony-bizony olyan mélységes szomorú hangulatban tértem én első kápláni estémen ágyamba. Le nem hunytam pilláimat egész éjszaka. A sok csapás tetejében még hallanom kelletett, amint késő órákban a szatócshoz küldötte plébánosom a kocsisát, mert tudta, hogy az, másnap reggel a püspöki székvárosba volt utazandó bevásárlás céljából. A feljelentésemet tartalmazó levelet küldötte el neki, hogy másnap a püspöki hivatalba kézbesítse. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!

Káplán beosztásom első napján, amikor este lelkiismeretvizsgálatot tartottam lefekvés előtt, könnyek gyűltek a szemembe, mert erkölcsileg összevertek azon a napon, ártatlanul. De hát csak sorjában. Elmondom íme, ennek az örökre emlékezetes napomnak keserveit. Tovább a folytatáshoz →