A köszöntés nem csupán őszinte jókívánságot akar kifejezni, hanem például a zsidó gondolkodásban az áldás egyik formája. Akit köszöntesz, azt a szavaiddal megáldod. Sőt, Jézus a tizenkét apostol kiválasztása után azonnal küldi is őket: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa” (Mt 10,7). Tovább a folytatáshoz
Csaja János
Egyházközségünk oszlopos tagja, Csaja János a legutóbbi választások alkalmával a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben indulva bejutott az önkormányzati képviselőtestületbe. Vele beszélgettünk.
Hogy jött a gondolat, hogy politikai téren is tegyél valamit?
Nem a szoros értelemben vett „politikai élet” az, ami vonzott, inkább a tenni akarás a köz érdekében. Azt gondolom, hogy Kistarcsán bőven van feladat. Jó néhány éves lemaradásban vagyunk, több helyen is látok lehetőségeket, amikben úgy éreztem, hogy kamatoztatni tudom az elszántságomat. Tovább a folytatáshoz
Először rendeztünk szüreti mulatságot a plébánián a gyerekeknek és a felnőtteknek. A délutáni program 5 órakor kezdődött. A legkisebbeknek énekes–mondókás foglalkozást tartott a csömöri hitoktató, Kalmár Bodor Ági. A nagy szőnyegen körbe ülve együtt játszottak, tornáztak. Többen eljöttek a baba–mama klubból és az ovis hittanról. Meghívást kaptak a volt ovisok is, akik most már elsőbe járnak. Tovább a folytatáshoz
Egyházközségünkben több mint tíz éve működik a gyermekeknek szóló oratórium foglalkozás. Kezdetekben, az egyházközségi otthonban Szentirmai Borika és Rapai Szilvi várta minden szombaton az alsós gyerekeket. Énekeket, rövid kis imákat tanultak, kézműveskedtek és játszottak. Megünnepelték az egyházi év nagyobb ünnepeit, előadásokkal készültek egy-egy közösségi rendezvényre. Mindkét vezető családot alapított, Sziszinek már van egy kisfia, Borika pedig az idén ősszel férjhez ment. A stafétabotot továbbadták a fiataloknak. Tovább a folytatáshoz
Sok szeretettel adjuk a kedves hívek kezébe egyházközségi újságunkat az Olvasó-t!
A tartalomból: Tovább a folytatáshoz
November elején halottainkra emlékezünk. A temetők ilyenkor ünnepi gyertyafénybe öltöznek, mi pedig imádságos szívvel végiglátogatjuk elhunyt szeretteink sírját.
Amikor egy-egy kedves halottunk sírjánál gyertyát gyújtva megállunk és megpróbáljuk felidézni a vele kapcsolatos emlékeinket, valószínűleg eszünkbe ötlenek olyan kérdések is, vajon ő most hol lehet? A mennyországba jutott már vagy még csak a tisztítóhelyen vezekel? Vajon ahol van, onnan lát-e minket? Gondol-e ránk? Imádkozik értünk? Hálás a mi érte mondott imáinkért? Tovább a folytatáshoz
Az Anyaszentegyház minden évben egy vasárnapot a missziók gondolatának szentel. Emlékezteti híveit a hithirdetés fontosságára, Jézus parancsára, mely így hangzik: „Elmenvén az egész világra tanítsatok minden nemzetet”. A kereszténység mindig fontosnak tartotta az evangélium hirdetését, tehát Jézus parancsa szent és kötelező volt. A missziós feladat arra kötelezi az egyházat, hogy Jézus tanítását megerősítse és hirdesse a nem keresztény népek között is. Vállalja a szent, nemes és nehéz feladatot. Tovább a folytatáshoz
A mi keresztvetésünk (maga a crux = kereszt szó föníciai eredetű) a kivégzés legembertelenebb formájához kötődik – amit az asszírok találtak ki Kr. e. a XV. században –, hiszen az Emberfiának egy ilyen halált hozó fán kellett önmagát az Atyának és nekünk ajándékoznia. A kereszten, vagyis az előre „megtervezett, megácsolt” kegyetlenség izzó poklában ragyogtatta föl Jézus Krisztus az önátadó szeretet misztériumát, hogy ezután már ne lehessen olyan „pokol”, amelyben ne lehetne jelen Isten élete – a szeretet. Tovább a folytatáshoz
A szakácsok
Második alkalommal került megrendezésre az egyházközségi évnyitó szeptember 11-én a Lengyel Kert- és Szabadidő Központban. Nagyon sok programmal készültünk: a gyerekeknek lovaglás, íjászat, röplabda, kézműves foglalkozás és foci. Sajnos a focin és a kézműves foglalkozáson kívül más nem valósulhatott meg, mert nem kedvezett az időjárás. Azt is mondhatnánk, hogy elmosta az eső. A focinak sem volt kedvező az időjárás de ez nem zavarta a fiúkat, nyakig sárosan és vizesen jöttek le a pályáról. Az esti tábortűz, a számháború és a gitáros éneklés, amit Major László tanár úr vezényelt volna, szintén füstbe ment terv maradt. Ami viszont nagyon jól sikerült, az a pörkölt, amit Szentirmai István és Balázs főzött, amihez Pándi Piroska énekesnő teremtett jó hangulatot. Nagyon sok szép régi nóta felcsendült, a nótaverseny sikeres volt, aminek mindannyian nyertesei voltunk. Én azt hiszem, aki az eső ellenére eljött, nem bánta meg, mert jól érezte magát. Tovább a folytatáshoz
Méhes Zsuzsa hitoktató
Méhes Zsuzsa az idén fejezte be sikeresen az Apor Vilmos-főiskolán a hitoktatói szakot. Vele beszélgettünk.
Hogyan kezdődött a hitoktatói pályafutásod?
A gyerekekkel akkor kezdtem el foglalkozni, amikor elindult a plébánián az ifjúsági klub vasárnap délutánonként. Ebben az időben a Kölcsey iskolában az alsósokat Csermely Zsuzsa néni és Csicsiri Kriszta tanította hittanra. 2004 szeptemberében egyik este csörgött a telefon, és Somlai József atya hívta a férjemet, hogy Zsuzsa néni eltörte a lábát, és amíg felépül, szüksége lenne egy kisegítőre a hitoktatásban. Kriszta engem ajánlott: otthon vagyok mint főállású édesanya, és úgy is csak pár hétről lenne szó. Nagy örömmel vállaltam el, mert a tanítással egy régi álmom vált valóra. Gyermekkoromban pedagógusi pályára készültem, de végülis varrónő lett belőlem. Tehát nem az én ötletem volt a hitoktatás, hanem mások ítéltek alkalmasnak erre a feladatra. Tovább a folytatáshoz