Idén immár negyedik alkalommal került megrendezésre az egyházközség és a karitász csoport közös jótékonysági bálja. Nem mondhatjuk, hogy a szervezés nem tartogatott számunkra az utolsó pillanatig izgalmakat; a belépő jegyek nem úgy fogytak mint előző években és sajnos egyik fellépőnk is váratlanul lemondta a szereplését. Az előkészítő munkában azonban idén sem maradtunk egyedül…! Még a bál napjának délelőttjén is elkelt néhány jegy, így február második szombatjának estéjén ismét sikerült teljesen megtöltenünk a Csigaházat. Tovább a folytatáshoz
Lauer bejegyzései
Családi farsang Nagytarcsán
A statisztika olykor meglepő, ugyanakkor elgondolkodtató számadatokról tájékoztat bennünket. Jelen esetben a legutóbbi népszámlálás nagytarcsai adatainak elemzésekor kiderült, hogy Nagytarcsa lakosságának vallási összetétele a közelmúltban erőteljesen megváltozott. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a néhány év alatt Nagytarcsára települt római katolikus családok a görög katolikusokkal együtt – a számarányokat tekintve – többségbe kerültek a falu korábbi többségét alkotó tősgyökeres evangélikusokhoz képest. Tovább a folytatáshoz
Gyermekfarsang a plébánián
Az idei farsangra nagyon sokan gyűltünk össze a plébánián. A gyerekek szórakoztatására meghívtuk Besztercei Andrást és Hangyási Szilviát a „Gézengúzok” társulatot. Káprázatos hangulatot varázsoltak zenével, énekekkel, tánccal. A vicces télűző énekeket a gyerekek gyorsan megtanulták és hangosan együtt énekelték, mutogatták, tapsolták.
Mindenki jelmezben érkezett és boldogan mutatkozott be, a kicsit szűkösnek bizonyult teremben. A gyerekek által felajánlott tombolák is gyorsan gazdára találtak és mindenkit egy kis meglepetéshez juttattak. Köszönjük a finom süteményeket, farsangi fánkot, amit a szülők sütöttek!
kép és szöveg: Méhes Zsuzsa
A képre kattintva tekinthető meg az összes fotó.
(Fotó: Lauer Tamás és Méhes Zsuzsa)
A Magyar Katolikus Egyház története 1945-1956 között (1. rész)

Helyzet ’45-ben
A második világháború után hazánk keresztény lakossága, a papság, és a püspökök aggódó kérdőjelekkel néztek a jövőbe. A nagyvilág előtt ismertek voltak a Szovjetunióban uralkodó állapotok. Az ortodox (görög keleti) egyház térdre kényszerült, lerombolták, szétzilálták. A kommunista párt a lakosságtól elvette a szabad életet, és a szabad vallás gyakorlatát is. Tovább a folytatáshoz
Segítő útmutatás a családban való neveléshez
A sokféle nehézség között, amelyekkel a szülők a mai világban találkoznak – a különböző kultúrákat figyelembe véve – bizonyára ott van az a nem könnyű feladat is, hogy a gyermekeket megfelelően fel tudják készíteni a felnőttkorra, amelyhez lényegileg hozzátartozik a szexualitás igazi jelentőségéről való őszinte beszéd is. Ennek a nehéz feladatnak, amely nem teljesen új, több oka is lehet. Tovább a folytatáshoz
Az imádság iskolája
Egy hittanuló megkérdezte az apáttól:
– Mi a legfontosabb föltétele a jó imádságnak?
– Minden bizonnyal a szeretet lelkülete – válaszolta az apát. – Aki bűnhöz tapadt lélekkel vagy gyűlölettel a szívében imádkozik, olyan, mint aki válogatott, ízletes ételt szennyes tálon kínál. Olyan, mint aki bűzös szájjal beszél. Tovább a folytatáshoz
Katolikus naptár
Miért készült a Direktórium alapján létrehozott iCal naptár?
Több helyről is jött kérés, mi lenne, ha a Püspöki Konferencia által hivatalosan kiadott Direktórium valamilyen formában elérhető lenne bárki számára elektronikus formában. Korábban a szentek ünnepeit már feldolgoztam naptár formájában a katolikus.hu oldal számára, http://uj.katolikus.hu/szentek.php?h=1&n=1 ahol a két 1-es értékét változtatva bármely hónap/nap megkereshető. Tovább a folytatáshoz
Öreg plébános levelei (14. rész)
Kedves Uramöcsém!
Előző levelemet elérzékenyedett sorokkal szakítám félbe. Ma is elpirulok bizony, ha arra a jelenetre gondolok, midőn Péterfia káplántestvérem testvéri figyelmeztetésben részesített. Világosan megmondta, hogy erkölcsi lejtőre csúsztam, fölnyitotta szememet, hogy lássam, mi van annak a lejtőnek végén. És mindezt nagy őszintesége mellett akkora szeretettel és szavaiból kiérezhető jóakarattal cselekedte, hogy lehetetlen volt előle szememet és szívemet elzárnom. Nagyon, de nagyon megszégyelltem magamat akkoron a nagyrecskei káplánszobában. Szégyenkedésemet észrevette Péterfia kollégám is és ilyen békésebb szavakkal folytatta az ügyem megkezdett „rendbe hozását”. Tovább a folytatáshoz
Kenyér
Amikor még a budapesti üzletek cégtábláin is mindenütt magyarul volt kiírva, hogy melyikben mit lehet kapni, a házunkkal szemben volt egy pékség (a háború előtt Marcsán volt a tulajdonos, de még akkor is mindenki ezen a néven ismerte). Reggelente kettős sorban várakoztak az emberek, akik a végére kerültek, már gyakran hoppon maradtak. Szállóigévé vált: „Lacházáig állnak.” Amikor az egyetemi Közegészségtani Intézetbe kerültem, azt tanítottuk és az állt a Higiéne tankönyvében, hogy a kenyér alapvető élelmiszer, néptáplálkozási kincs. Tovább a folytatáshoz
Szeretetvendégség
Az immáron hagyománnyá vált idősek agapéját tartotta egyházközségünk január 18-án. Szorgos kezek kora reggeltől készülődtek a vendégek fogadására. Finom tyúkhúsleves és töltött káposzta fortyogott az üstökben. Dél körül érkeztek az első vendégek, mire felszolgálták a finom étkeket már 120-an voltunk. A jó hangulatot a hívek és Kohajda Tamás biztosította, néhányan táncra is perdültek, nótáztak. Külön köszönetet kell mondanunk a sok segítségért azoknak, akik reggeltől zöldséget pucoltak, töltötték a gombócokat, mosogattak és még számtalan más segítséget nyújtottak. Külön köszönet Méhes Pálnak, Kohajda Tamásnak és Hutter Pálnak. Tovább a folytatáshoz









