Márton Áron püspök

Gyulafehérvár az erdélyi érsekség székhelye, ahol Márton Áron püspök tizenegy évig házi őrizetben volt. Nevét, gyula tisztséget betöltő személytől, a várnál fehér téglát használt építőanyagból, és a vártól kapta. Ezt a püspökséget Szent István 1009 körül alapította. Ásatásokból tudjuk, hol volt az első székesegyház. A 13. században épült gót stílusú második székesegyházat kétszer nagyobbították. A reformátusok 150 éven keresztül használ­ták. 1715-től ismét érseki székesegy­ház. Az egyházmegyének nagy értékű múzeuma van. Miseruhák, kelyhek, egy méternél magasabb szentségtartók, melyeket a körmeneten egy pap nem tudott végig vinni. Tovább a folytatáshoz →

Fadrusz János: Mátyás király lovasszobra Kolozsváron

Székelyország, Erdélyország, nekünk, magyaroknak egy múlt, egy fájdalmas múlt. Egy darab életünkből, szívünkből. Bolyongani a hegyek, szakadékok között, a kacskaringós utakon, és csodálni az Isten által alkotott csodálatos természetet, ez nem lehet más, mint ünnep.

Kolozsvár, talán az Erdély-medence középpontja, a magyar operett irodalomban megénekelt, szép város, a Szamos mentén, Budapesttől nagyon messze, de szívünkhöz nagyon közel van. A főtéren gót stílusban, a 14. században megalapozott Szent Mihály katedrális, tekintélyt parancsoló kőtömege, már akkor is az itt folyó élet fölé emelkedett. Tovább a folytatáshoz →

150 éve született Gárdonyi Géza

Ezer év óta feni a kardot és a tőrt
a magyar ellen Kelet és Nyugat.
De a magyart sohse találják szíven:
mert az Isten keze takarja azt!
(Gárdonyi Géza) Tovább a folytatáshoz →

Jó pásztor

Kétezer év óta munkál Krisztus igéje az „egy akol és egy pásztorról”. Kétezer éve, kivetve az útfélre, hogy mindenki könnyen árnyába juthasson, ha majdan terebélyfa lesz belőle; de míg ezrivel s milliárdjával látható életünk mezein minden gyom, ritkán látunk itt-ott egy-egy boldog palántát. Hogy ez az isteni ige is él… íme, följegyzek egy bizonyságot, hogy e mindnyájunk szívének oly kedves Mag él és virulásra kész. Tovább a folytatáshoz →

Trianon

„…A számokkal mérhető meg­gyen­gülésnél szinte katasztro­fá­li­sabb lett, ami a nemzeti tudatot érte…” Illyés Gyula (1977)

Történetírásunk során legna­gyobb vesz­teségünket az I. világháborút lezáró béke­dik­tátum alá­írására kény­sze­rítve szenvedte el a ma­gyar nem­zet. Tovább a folytatáshoz →