Úrmutató
Május első péntekén szentségimádásra gyűltünk össze templomunkban. Vendégségbe hívott az Úr minket, de nem csak néhány röpke percre, hanem 24 órán át folyamatosan várta, hogy meglátogassuk Őt. Örömmel és hálás szívvel mentünk, volt aki csak rövidebb ideig. Volt aki órákon át időzött Nála. Voltak, akik naponta többször – egyéb elfoglaltságaik mellett – benéztek Hozzá. Ki-ki ideje és lehetősége szerint. Tovább a folytatáshoz
A résztvevők
Idén is megrendezésre került a kistarcsai plébánián a Házaspár Találkozó. A találkozó célja nem csak egy összejövetel a kistarcsai házasok és jegyesek számára, hanem egyfajta lelki nap, ahol töltekezni, megerősödni, és tanulni lehet a meghívott előadóktól és egymástól. Tovább a folytatáshoz
A Szentföld
Miért is megy az ember zarándokútra? A válasz nem bonyolult. A hit, remény és a szeretet megerősítése a cél.
Vannak az ember életében hullámvölgyek, mikor a hétköznapi élet gondjai megingatják hitében. Akad olyan is, akit a kíváncsiság visz. Sokan mondják, hogy minek, de észre kell venni a köztünk élő angyalokat, mert nincsenek véletlenek. Jeruzsálem az a hely, ahol Jézus élt, tanított, gyógyított és meghalt értünk. Nem csak a hitélet központja számos vallásnak, de történelmi jelentőséggel is bír. Nem szükséges útra kelni ahhoz, hogy valaki vallásos legyen, de van, akinek szüksége van arra, hogy útra keljen, és úgy legyen vallásos. Tovább a folytatáshoz
Disznóvágás
Január 14-én reggel éles visítástól volt hangos a plébánia. Disznót vágtunk! Egy több, mint 200 kilós malac(ka) volt az áldozat.
Rengetegen sürögtek-forogtak az udvaron. Több üstben főtt a finomabbnál-finomabb disznóság. Húsleves a friss csontokból, abált húsok a hurkához, töpörtyű. Benn addig a sok szorgos asszonykéz elkészítette a töltött káposztát. Hatalmas lábosban főtt a finomság. Tovább a folytatáshoz
Nagytarcsai templom
E cikk írásakor záruló ökumenikus imahét kapcsán bizonyára sokunkban merülnek fel különböző gondolatok az ökumenéről, ennek értelméről, arról, hogy évente egy héten keresztül hallgatjuk, sőt meghallgatjuk egymást. Ezen alkalmak remélhetőleg arra jók, hogy ne érezzük a másikat oly idegennek, csodabogárnak, egy másik bolygóról jött űrlénynek vagy éppen egy elvetemült ellenségnek. Remélhetőleg ez utóbbin már rég túl vagyunk. Tovább a folytatáshoz
20. Katolikus Karizmatikus Találkozó
1995-ben vettem részt először karizmatikus találkozón. Akkor csak azért mentem, hogy lányomnak segítsek a közlekedésben, mert a baleset miatt még csak kapaszkodva tudott közlekedni és imádkozzak érte. Azóta minden évben részt vettem a találkozón, és mindig vittem magammal új embereket. Eddig, akik részt vettek a találkozón mindig visszavágytak oda és elmentek újra.
Minden alkalommal külön kis csodák történtek. Lányom teljesen meggyógyult. Tovább a folytatáshoz
Nagymaros
Az idén október 1-jén volt a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. 1989 ősze óta a találkozók részeként működik egy gyerekeknek szóló lelki nap „Gyerekmaros” néven.
Eredetileg a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón résztvevő ifjú szülők számára szerették volna megkönnyíteni a jelenlétet. Mára ez a kezdeményezés önálló programmá nőtte ki magát, amelyre már külön gyerekcsoportok is jönnek.
Mivel ezeken a találkozókon manapság már több, mint 800 gyerek vesz részt, a Duna-parton lévő nagy réten, korosztályok szerint altáborokra osztva tartják a programokat. Tovább a folytatáshoz
A felavatott lektorok és akolitusok sora
Egyházmegyénkben 2005 óta folyik világiak képzése akolitusi szolgálatra, azóta folyamatosan, minden évben 20-30 jelentkező kezdi el ezt a képzést. Az akolitus három feladat ellátására kap megbízást: közösség építésre, igeliturgia vezetésére, áldoztatásra. Az akolitus az egyházközségben a plébános felügyelete alatt szolgál, konkrét feladatait a plébános útmutatása alapján végzi.
A képzés két évig tart, de már az első év végén elérkezik az első lépcsőfok: akik sikeresen elvégzik az első évet, azokat a püspök atya lektorrá avatja. A lektor feladata a szentmisén az olvasmányok felolvasása, de ezt sok helyen már a ministránsok végzik, így ez a fokozat inkább csak formalitás. Tovább a folytatáshoz
Karitász tábor
2011. július 25-30-ig Drégelypalánkon immár 17. alkalommal került megrendezésre a „Lurkótábor”, amely olyan nagycsaládos, és hátrányos helyzetű gyermekeket fogadott, akiknek nem adatott meg az a lehetőség, hogy valahol nyaralhassanak. A tábort a Váci Egyházmegyei Karitász szervezte.
Nagy örömünkre, több, mint 45 gyermek jelentkezett, köztük két, kistarcsai kislány is. A kedves és jóságos drégelypalánkiak idén is nagy szeretettel fogadtak minket, és szabadidejüket feláldozva segítettek a tábor vezetésében. A tábort hétfőn szentmisével nyitottuk, amit Moys Gábor, váci káplán atya mutatott be, Tovább a folytatáshoz
Éneklés a tábortűz körül
Eljött az évnyitónk napja, az a bizonyos szombati nap, amit nekünk keresztény embereknek a jézusi szeretettel átitatva kell eltöltenünk. Kissé borongós volt az időjárás eleinte, de ez nem vette el senkitől a lelkesedést. Pár óra elteltével nyoma sem volt a felhőknek, hétágra sütött a nap, ami elkísért minket a nap végéig.
Mindenki buzgón részt vett az előkészületekben. Együtt, közösen készítettük elő az ebédhez a hozzávalókat. Ennek kapcsán van egy kedves történetem: Egy vándor férfi betér egy faluba, nagyon éhes és fáradt. Az ott lakók készségesen fogadták az idegent, de épp nem volt semmi ételük, amit adhattak volna számára. Ő javasolta az asszonyoknak, hogy készítsenek együtt levest. Tovább a folytatáshoz