Az evangélium öröme
Idei lelkigyakorlatunkon Hugyecz János atya gyakran idézte Ferenc pápa legutóbbi apostoli buzdítását, melyet szívből ajánlunk, mivel még kapható a Szent István társulat jóvoltából.
Az evangélium öröme kezdetű megnyilatkozásnak magyar nyelvű kiadását a pápa szavaival mutatjuk be: Tovább a folytatáshoz
Digitális zsolozsma
Az imaórák liturgiája, Isten népének hivatalos és közösségi imája; végzése az Egyház legfontosabb feladatainak egyike. Istendicséret és könyörgés. Az idő megszentelése.
A püspökök, a papok és azok a többi egyházi rendben szolgálatot teljesítők, akik a zsolozsmázásra az egyháztól megbízást kaptak, mindennap végezzék el az imaórák liturgiáját a maga egészében, s amennyire csak lehet, tartsák meg az imaóráknak megfelelő időpontokat. – A Reggeli és az Esti dicséret azok az imaórák, melyek a zsolozsma sarokkövei; ennek megfelelő jelentőséggel kell végezni, ezeket ne hagyják el, hacsak erre súlyos ok nincs. – Tovább a folytatáshoz
Levelek
Kedves Uramöcsém!
Jelen levelem tárgyául ama felhő keletkezésének leírását ígértem meg, amely a nagyrecskei plébánia szeretetnapsugarait egy időre elhomályosította. E felhőt a művészet istenasszonyának kezei szőtték össze plébániánk egére. Mielőtt azonban elmondásához hozzáfognék, három dolgot kell magyarázatként kifejtenem. Az első a nagyrecskei kórus leírása lészen, a másik az ottani énekkar bemutatása, a harmadik, pedig az abban az időben viruló egyházművészeti törekvések vázolása. Tovább a folytatáshoz
Meszlényi Zoltán dombormű
Rovatunkban hónapról – hónapra kevésbé ismert szenteket-boldogokat szeretnénk megismertetni Olvasóinkkal.
Az 1948 karácsonyán letartóztatott Mindszenty József hercegprímás akadályoztatása miatt az egyházmegye kormányzását Drahos János addigi érseki helynök vette át, az ő halála után, 1950. június 17-én Meszlényi Zoltánt választották meg a feladatra. Az állambiztonsági szervek még 1950 nyarán elhurcolták a helynököt. A sorozatos kínzások és kegyetlen bánásmód következtében Meszlényi Zoltán 1951. március 4-én hunyt el a kistarcsai internálótáborban. A volt kommunista diktatúra magyarországi vértanúi közül a püspök az első, akit Egyházunk a boldogok sorába emelt.
Meszlényi Zoltán Lajos kerámia domborművének avatása 2014. március 2-án, vasárnap délután 4 órakor volt az internálótábor emlékfalánál, az Október 23-a téren.
A dombormű avatásról készült képek itt tekinthetők meg.
A kép csak illusztráció
A sokféle nehézség között, amelyekkel a szülők a mai világban találkoznak – a különböző kultúrákat figyelembe véve – bizonyára ott van az a nem könnyű feladat is, hogy a gyermekeket megfelelően fel tudják készíteni a felnőttkorra, amelyhez lényegileg hozzátartozik a szexualitás igazi jelentőségéről való őszinte beszéd is. Ennek a nehéz feladatnak, amely nem teljesen új, több oka is lehet. Tovább a folytatáshoz
Ima
Egy hittanuló megkérdezte az apáttól:
– Mi a legfontosabb föltétele a jó imádságnak?
– Minden bizonnyal a szeretet lelkülete – válaszolta az apát. – Aki bűnhöz tapadt lélekkel vagy gyűlölettel a szívében imádkozik, olyan, mint aki válogatott, ízletes ételt szennyes tálon kínál. Olyan, mint aki bűzös szájjal beszél. Tovább a folytatáshoz
Katolikus naptár
Miért készült a Direktórium alapján létrehozott iCal naptár?
Több helyről is jött kérés, mi lenne, ha a Püspöki Konferencia által hivatalosan kiadott Direktórium valamilyen formában elérhető lenne bárki számára elektronikus formában. Korábban a szentek ünnepeit már feldolgoztam naptár formájában a katolikus.hu oldal számára, http://uj.katolikus.hu/szentek.php?h=1&n=1 ahol a két 1-es értékét változtatva bármely hónap/nap megkereshető. Tovább a folytatáshoz
Öreg plébános levelei
Kedves Uramöcsém!
Előző levelemet elérzékenyedett sorokkal szakítám félbe. Ma is elpirulok bizony, ha arra a jelenetre gondolok, midőn Péterfia káplántestvérem testvéri figyelmeztetésben részesített. Világosan megmondta, hogy erkölcsi lejtőre csúsztam, fölnyitotta szememet, hogy lássam, mi van annak a lejtőnek végén. És mindezt nagy őszintesége mellett akkora szeretettel és szavaiból kiérezhető jóakarattal cselekedte, hogy lehetetlen volt előle szememet és szívemet elzárnom. Nagyon, de nagyon megszégyelltem magamat akkoron a nagyrecskei káplánszobában. Szégyenkedésemet észrevette Péterfia kollégám is és ilyen békésebb szavakkal folytatta az ügyem megkezdett „rendbe hozását”. Tovább a folytatáshoz
A mindennapi kenyér
Amikor még a budapesti üzletek cégtábláin is mindenütt magyarul volt kiírva, hogy melyikben mit lehet kapni, a házunkkal szemben volt egy pékség (a háború előtt Marcsán volt a tulajdonos, de még akkor is mindenki ezen a néven ismerte). Reggelente kettős sorban várakoztak az emberek, akik a végére kerültek, már gyakran hoppon maradtak. Szállóigévé vált: „Lacházáig állnak.” Amikor az egyetemi Közegészségtani Intézetbe kerültem, azt tanítottuk és az állt a Higiéne tankönyvében, hogy a kenyér alapvető élelmiszer, néptáplálkozási kincs. Tovább a folytatáshoz
Süti-hegyek
Az immáron hagyománnyá vált idősek agapéját tartotta egyházközségünk január 18-án. Szorgos kezek kora reggeltől készülődtek a vendégek fogadására. Finom tyúkhúsleves és töltött káposzta fortyogott az üstökben. Dél körül érkeztek az első vendégek, mire felszolgálták a finom étkeket már 120-an voltunk. A jó hangulatot a hívek és Kohajda Tamás biztosította, néhányan táncra is perdültek, nótáztak. Külön köszönetet kell mondanunk a sok segítségért azoknak, akik reggeltől zöldséget pucoltak, töltötték a gombócokat, mosogattak és még számtalan más segítséget nyújtottak. Külön köszönet Méhes Pálnak, Kohajda Tamásnak és Hutter Pálnak. Tovább a folytatáshoz