Úrmutató

Az ember hol ettől, hol attól hallja: úgy imádom ezt csinálni…, azt enni, amazt hallgatni vagy nézni stb. Hogy mit is imádnak ezek az emberek? A palacsintától kezdve mindent, ami akárcsak egy apró pici hatással van rájuk. Ráadásul úgy látszik, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. A magyar értelmező szótárban az imád szócikknél többek között ez áll: A rajongásig szeret valakit, valamit. Például: imád táncolni. Tovább a folytatáshoz →

Jöjj, Szentlélek!

A megváltás ünneplése húsvéttal, kezdődik és tart nem hét napon át, hanem hétszer hét napon át. Az ötvenedik napon ér el a csúcsra, pünkösd napján. Amit Krisztus Urunk halálával és feltámadásával megszerzett, azt most osztja ki a hívő emberek számára a Szentlélek, kinek első megnyilatkozása történt a mai napon, noha már az Ószövetségben is van célzás rá. Mindjárt a világ teremtésénél: „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” (Ter 1,2) Pünkösd neve latinul-görögül: pentekoste, azaz ötvenedik nap. Ebből lett a magyar pünkösd név. Tovább a folytatáshoz →

Feltámadt, Krisztus! Valóban!

Jézus halálát az ember árulása idézte elő. A föltámadással kapcsolatban azonban éppen az okozza a tanácstalanságunkat, hogy emberileg nézve és a józan észre hagyatkozva – az üres síron kívül – semmi nem árulkodik a föltámadás tényéről. Csak az angyalok, és maga Jézus Krisztus tanúskodik a halálon aratott győzelemről. De mi történik akkor, ha nem hiszünk Jézusnak, az angyaloknak és az üres sírnak? Tovább a folytatáshoz →

Stációk

A húsvét előtti virágvasárnap egy kapu, amelyen keresztül belépünk az egyházi év szentélyébe. A kapun belépve a szent hét, a nagyhét áll előttünk, amely nem csupán a szomorúság ideje, hiszen a kereszt és a föltámadás elválaszthatatlanok egymástól. Krisztus megváltói műve nem fejeződik be halálával, hanem átmegy a föltámadás győzelmébe. A nagyhét liturgiája nem akar csupán panaszszó lenni. Tovább a folytatáshoz →

Emlékezz ember!

Az Anyaszentegyház húsvét előtt negyven napos böjti, bűnbánati időt tart. Ez a bűnbánati idő körülbelül 330-tól kezdve általánossá lett. A keresztények legnagyobb ünnepük előtt negyven napos böjttel készülnek, mivel az evangéliumok tanúsága szerint Jézus Krisztus is nyilvános működése előtt negyven napig böjtölt a pusztában. Tovább a folytatáshoz →

Gyertyaszentelő

Az anyaszentegyház minden évben elénk állítja Jézus életét, gyermekkorától a mennybemeneteléig. Így szent élete előttünk ragyog, és követésre ösztönöz miket.

Február 2-a Jézus bemutatásának ünnepe a templomban. A zsidó törvény szerint minden asszony, akinek fiú gyermeke született, negyven napig nem mehetett a templomba. Igaz, a Szűzanya nem lett volna e törvény alá rendelve, hiszen Isten kiválasztottja volt, ő azonban nem akart kivétel lenni. A templomban lévők semmi különöset nem láttak Szűzanyában és Jézusban. A Szentlélek külön ajándéka volt, hogy az öreg Simeon felismerte Jézusban a világ Megváltóját. Tovább a folytatáshoz →

Gyakran halljuk a rádióban, látjuk a televízióban, hogy politikusokat, tudósokat, művészeket, sportolókat nyilatkozatokra kérnek. Kérdésekkel ostromolják, sajtókonferenciára hívják őket, és nyilatkozniuk kell.

Az újév kezdetén sok ember sajtókonferenciát tart. Kérdések tömegét teszi fel, nem a politikusoknak, nem tudósoknak, nem művészeknek, nem sportolóknak, hanem az újévnek. Tovább a folytatáshoz →

Kistarcsai betlehem

Örökösen azon kapjuk magunkat, hogy szeretnénk valamit. Hol ezt, hol azt. Képtelenek vagyunk „leállni”. Mintha az emberi természetünkhöz tartozna a vágyakozás. Talán túlzás volna azt állítani: ha ez nincs meg bennünk, akkor már kiégtünk. De az bizonyos, hogy a vágyakozás nélkül nehezen igazolható, hogy megőriztük gyermeki mivoltunkat. Tovább a folytatáshoz →

Szent József halála

Irgalmas Isten! Könyörülj rajtam, Jézus Krisztus érdemeiért! Szívemnek fájdalma nagy. Ha te nem enyhíted, nincs, aki megenyhítse. Íme, én özvegyasszony vagyok, férjem elhagyott engem! Magamra hagyva sokkal gyöngébb vagyok, mintsem a bánatot, amely osztályrészemül jutott, hordozni bírnám.

Nincs, aki vigasztaljon e világon, legféltettebb kincsemet, életem támaszát, szívem örömét ragadta el tőlem a halál. Ő, az én szeretett férjem, az én társam nincs többé velem! Egyedül maradtam e puszta földön. Ezért sírok éjjel és nappal, s panaszom hangja úgy szól, mint a párját vesztett madáré mindenütt, amerre járok. Tovább a folytatáshoz →