Kedves Uramöcsém!
A Nepomuki szobor elásása után plébánosommal egyetemben kételkedni kezdtünk eljárásunk szerencsés kimenetelén. Hétköznap csend volt a faluban. Kati néni az olvasós asszonyok elnöknője a jószág után nézett és Nagyklinkre hordta be a tejet. A hívősereg többi része is munkával volt elfoglalva. Borsózott azonban a hátunk, ha a vasárnapra gondoltunk. Mi lesz, ha a nép ismét a régi Nepomuki szobor előtt akar majd különleges istentiszteltet tartani, és nem találja a szobrot. Erre azonban nem került sor. Kedden reggel levelet kapott a plébánosom a kerületi esperestől. Hivatalosan értesítette benne, hogy a főpásztortól nyert utasításra másnap kiszáll a plébániánkra a kerületi titkárral együtt; a szobor-ügyben vizsgálatot megejtendő. Ez a jegyzőék feljelentésének eredménye volt. Tovább a folytatáshoz