Úrmutató
Az ember hol ettől, hol attól hallja: úgy imádom ezt csinálni…, azt enni, amazt hallgatni vagy nézni stb. Hogy mit is imádnak ezek az emberek? A palacsintától kezdve mindent, ami akárcsak egy apró pici hatással van rájuk. Ráadásul úgy látszik, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. A magyar értelmező szótárban az imád szócikknél többek között ez áll: A rajongásig szeret valakit, valamit. Például: imád táncolni. Tovább a folytatáshoz
Jöjj, Szentlélek!
A megváltás ünneplése húsvéttal, kezdődik és tart nem hét napon át, hanem hétszer hét napon át. Az ötvenedik napon ér el a csúcsra, pünkösd napján. Amit Krisztus Urunk halálával és feltámadásával megszerzett, azt most osztja ki a hívő emberek számára a Szentlélek, kinek első megnyilatkozása történt a mai napon, noha már az Ószövetségben is van célzás rá. Mindjárt a világ teremtésénél: „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” (Ter 1,2) Pünkösd neve latinul-görögül: pentekoste, azaz ötvenedik nap. Ebből lett a magyar pünkösd név. Tovább a folytatáshoz
Feltámadt, Krisztus! Valóban!
Jézus halálát az ember árulása idézte elő. A föltámadással kapcsolatban azonban éppen az okozza a tanácstalanságunkat, hogy emberileg nézve és a józan észre hagyatkozva – az üres síron kívül – semmi nem árulkodik a föltámadás tényéről. Csak az angyalok, és maga Jézus Krisztus tanúskodik a halálon aratott győzelemről. De mi történik akkor, ha nem hiszünk Jézusnak, az angyaloknak és az üres sírnak? Tovább a folytatáshoz
Stációk
A húsvét előtti virágvasárnap egy kapu, amelyen keresztül belépünk az egyházi év szentélyébe. A kapun belépve a szent hét, a nagyhét áll előttünk, amely nem csupán a szomorúság ideje, hiszen a kereszt és a föltámadás elválaszthatatlanok egymástól. Krisztus megváltói műve nem fejeződik be halálával, hanem átmegy a föltámadás győzelmébe. A nagyhét liturgiája nem akar csupán panaszszó lenni. Tovább a folytatáshoz
Emlékezz ember!
Az Anyaszentegyház húsvét előtt negyven napos böjti, bűnbánati időt tart. Ez a bűnbánati idő körülbelül 330-tól kezdve általánossá lett. A keresztények legnagyobb ünnepük előtt negyven napos böjttel készülnek, mivel az evangéliumok tanúsága szerint Jézus Krisztus is nyilvános működése előtt negyven napig böjtölt a pusztában. Tovább a folytatáshoz
Szentmise
Beer Miklós püspök atya évente többször ír nekünk (papoknak) körlevelet. Ennek első része mindig a liturgiával, vagyis a szentmise áldozat bemutatásának pontosan meghatározott rendjével foglalkozik. Fölhívja a figyelmet arra, mit és hogyan kell tennie a papoknak és a híveknek. Illetve olyan helytelen példákra mutat rá, amiket orvosolni kell. Ez azért annyira fontos, mert minden túlzás nélkül állíthatjuk: az Egyház a szentmiséből él. A mostani – XVI. Benedek – pápánk így írt erről: „Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, és viszont, az Eucharisztia hozza létre az Egyházat”. Tovább a folytatáshoz
Gyertyaszentelő
Az anyaszentegyház minden évben elénk állítja Jézus életét, gyermekkorától a mennybemeneteléig. Így szent élete előttünk ragyog, és követésre ösztönöz miket.
Február 2-a Jézus bemutatásának ünnepe a templomban. A zsidó törvény szerint minden asszony, akinek fiú gyermeke született, negyven napig nem mehetett a templomba. Igaz, a Szűzanya nem lett volna e törvény alá rendelve, hiszen Isten kiválasztottja volt, ő azonban nem akart kivétel lenni. A templomban lévők semmi különöset nem láttak Szűzanyában és Jézusban. A Szentlélek külön ajándéka volt, hogy az öreg Simeon felismerte Jézusban a világ Megváltóját. Tovább a folytatáshoz
Nagytarcsai templom
E cikk írásakor záruló ökumenikus imahét kapcsán bizonyára sokunkban merülnek fel különböző gondolatok az ökumenéről, ennek értelméről, arról, hogy évente egy héten keresztül hallgatjuk, sőt meghallgatjuk egymást. Ezen alkalmak remélhetőleg arra jók, hogy ne érezzük a másikat oly idegennek, csodabogárnak, egy másik bolygóról jött űrlénynek vagy éppen egy elvetemült ellenségnek. Remélhetőleg ez utóbbin már rég túl vagyunk. Tovább a folytatáshoz
Hallottatok-e már ilyet: énekelve meghalni?
Engem mindig lenyűgöz, amikor egy szépen megszólaló énekkart hallgatok. Olyan fölfoghatatlan, hogy a különböző szólamok kapnak egy-egy hangot, majd elhallgatnak, és a karvezető intésére egyszerre mindenki elkezd énekelni azon a hangon, amit megadtak neki. Az éneklés közben kibontakozó csodálatos harmónia tehát abból a hangból indul ki, amit minden énekesnek – jóllehet csak pillanatokig – magában kellett őriznie. Tovább a folytatáshoz
Gyakran halljuk a rádióban, látjuk a televízióban, hogy politikusokat, tudósokat, művészeket, sportolókat nyilatkozatokra kérnek. Kérdésekkel ostromolják, sajtókonferenciára hívják őket, és nyilatkozniuk kell.
Az újév kezdetén sok ember sajtókonferenciát tart. Kérdések tömegét teszi fel, nem a politikusoknak, nem tudósoknak, nem művészeknek, nem sportolóknak, hanem az újévnek. Tovább a folytatáshoz