magyar kokárda

„Forr a világ bús tengere, oh magyar”. Ma sincs ez másképp. Senkise tudja, hogy mit forral (most már nem a „hármas erőszak”, a háttérben kevésbé látható, világméretű hatalmak munkálkodnak).

A télvégi reggel kopasz ágakat rajzol az égre, mint bizonyára 163 éve is, amikor senki sem sejtette, mi készül a pesti utcán. Egymás után lángoltak fel a forradalmak a szabadságért, és azóta is látható előzmények nélkül robbannak ki, győznek vagy elbuknak, sokszor buknak el látszólagos győzelmük ellenére, de néha legyőzve is győzelmet aratnak. Tovább a folytatáshoz →

„…az Adventtel mindig újra kezdődik az emberi szívek zarándoklata Krisztus felé, aki kinyilatkoztatja nekünk az Atya és az Ő szeretetének misztériumát” – írja II. János Pál pápa. Az egyházi év kezdetén hittel és reménnyel újra útnak indulunk, hogy megváltásunk titkait egy évbe sűrítve ismét átéljük, és szívünkben egyre mélyebben találkozzunk Istennel. Valójában maga Isten indul az ember keresésére. Eljön ő, aki folyton úton van felénk, mert ő „előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Tovább a folytatáshoz →

November elején halottainkra emlékezünk. A temetők ilyenkor ünnepi gyertyafénybe öltöznek, mi pedig imádságos szívvel végiglátogatjuk elhunyt szeretteink sírját.

Amikor egy-egy kedves halottunk sírjánál gyertyát gyújtva megállunk és megpróbáljuk felidézni a vele kapcsolatos emlékeinket, valószínűleg eszünkbe ötlenek olyan kérdések is, vajon ő most hol lehet? A mennyországba jutott már vagy még csak a tisztítóhelyen vezekel? Vajon ahol van, onnan lát-e minket? Gondol-e ránk? Imádkozik értünk? Hálás a mi érte mondott imáinkért? Tovább a folytatáshoz →

Papság évének zárása

Egy vegyes összetételű közösségben voltam, ahol egy hangoskodó, magabiztos 40 év körüli ember nekem szegezte a kérdést: mi szükség van a 21. században papokra? Van-e alapja, joga a papi munkakörnek, mint például a tanár, az orvos, az ügyvéd, a mérnök munkakörének?
A feltett kérdésre két különböző választ lehet adni. A világi életből vett választ és a Szentírásból vett választ. Mivel aki a papság létjogosultságát támadja, annak hiába adnánk a Szentírásból választ, nem fogadná el, ezért a mindennapi életből adunk neki feleletet. Tovább a folytatáshoz →

Egy napon egy fiatal megállt egy nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt a szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott.
Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne, és mégis, az ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez. Tovább a folytatáshoz →