Gyakran halljuk a rádióban, látjuk a televízióban, hogy politikusokat, tudósokat, művészeket, sportolókat nyilatkozatokra kérnek. Kérdésekkel ostromolják, sajtókonferenciára hívják őket, és nyilatkozniuk kell.
Az újév kezdetén sok ember sajtókonferenciát tart. Kérdések tömegét teszi fel, nem a politikusoknak, nem tudósoknak, nem művészeknek, nem sportolóknak, hanem az újévnek. Tovább a folytatáshoz
Kistarcsai betlehem
Örökösen azon kapjuk magunkat, hogy szeretnénk valamit. Hol ezt, hol azt. Képtelenek vagyunk „leállni”. Mintha az emberi természetünkhöz tartozna a vágyakozás. Talán túlzás volna azt állítani: ha ez nincs meg bennünk, akkor már kiégtünk. De az bizonyos, hogy a vágyakozás nélkül nehezen igazolható, hogy megőriztük gyermeki mivoltunkat. Tovább a folytatáshoz
10 éves a Vivace kórus
2011. december 18-án 17 órai kezdettel karácsonyi koncertet tartunk a kistarcsai templomban.
A Vivace kórus alakulásának 10. évfordulóját ünnepeljük meg ezzel a koncerttel, melyre téged is szeretettel várunk. A koncert után a plébánián folytatódik a buli és az emlékek felidézése. Tovább a folytatáshoz
Szent József halála
Irgalmas Isten! Könyörülj rajtam, Jézus Krisztus érdemeiért! Szívemnek fájdalma nagy. Ha te nem enyhíted, nincs, aki megenyhítse. Íme, én özvegyasszony vagyok, férjem elhagyott engem! Magamra hagyva sokkal gyöngébb vagyok, mintsem a bánatot, amely osztályrészemül jutott, hordozni bírnám.
Nincs, aki vigasztaljon e világon, legféltettebb kincsemet, életem támaszát, szívem örömét ragadta el tőlem a halál. Ő, az én szeretett férjem, az én társam nincs többé velem! Egyedül maradtam e puszta földön. Ezért sírok éjjel és nappal, s panaszom hangja úgy szól, mint a párját vesztett madáré mindenütt, amerre járok. Tovább a folytatáshoz
Feltámadunk
A Magyar Értelmező Kéziszótár (1972) a temető címszó alatt ezt írja: A halottak eltemetésére hivatalosan kijelölt terület. A görög coemeterium szó, az alvók helyét jelenti.
Az ember természetéhez mindig hozzátartozott, hogy hallottait tisztelje, és megfelelő módon eltemesse (kivéve: háborúk, ellenség, gyűlölet). Az ószövetségben és az ókorban csak a város falain kívül lehetett temetni. A római jog elismerte a különféle temetkezési társulatok létezését, és ezeket a keresztényekre nézve még az üldözések alatt is tiszteletben tartották. Tovább a folytatáshoz
Rózsafüzér
Weöres Sándor Öröklét című verse a valóság misztériumát feszegeti: Mert ami egyszer végbement/ azon nem másít semmi rend/ se Isten, se az ördögök/ múlónak látszik és örök.
Ami megtörtént, az már valóság. Vagyis az, amivel számolni kell. Mivel pedig vitathatatlan, hogy a történelem folyamán végbementek olyan cselekedetek is, amiket Isten biztosan nem akarhatott, ezért a valóság nem pusztán olyan, amilyennek Isten elképzelte. Ámde a valósághoz igazodni kell. Aki nem így jár el, azt maga a valóság sodorja el. Szükség van arra, hogy lássuk a határokat. A valóság határaira – származzanak bármilyen cselekedetekből is –, már kénytelenek vagyunk úgy tekinteni, mint Isten által elfogadottra. Tovább a folytatáshoz
Az egyik filozófus a következőket írja: „Fokozatosan oda jutottam, hogy elfogadjam azt a kétségtelenül paradox tételt, amely szerint mindig önmagamból lesz önmagam árnyéka”. Talán nem is gondolnánk, de ez az Isten(ek)re is igaz. Gondoljunk csak a pogány istenekre. Ezek az istenek örökösen önmaguk korlátaiba ütköznek, hiszen nem tudnak saját vágyaik, érzelmeik, indulataik – szeretetük, haragjuk, gyűlöletük – fölé emelkedni, hanem ezek a fékezhetetlen erők rángatják őket. Így aztán önmaguk árnyékaivá lesznek. Tovább a folytatáshoz
magyar kokárda
„Forr a világ bús tengere, oh magyar”. Ma sincs ez másképp. Senkise tudja, hogy mit forral (most már nem a „hármas erőszak”, a háttérben kevésbé látható, világméretű hatalmak munkálkodnak).
A télvégi reggel kopasz ágakat rajzol az égre, mint bizonyára 163 éve is, amikor senki sem sejtette, mi készül a pesti utcán. Egymás után lángoltak fel a forradalmak a szabadságért, és azóta is látható előzmények nélkül robbannak ki, győznek vagy elbuknak, sokszor buknak el látszólagos győzelmük ellenére, de néha legyőzve is győzelmet aratnak. Tovább a folytatáshoz
„…az Adventtel mindig újra kezdődik az emberi szívek zarándoklata Krisztus felé, aki kinyilatkoztatja nekünk az Atya és az Ő szeretetének misztériumát” – írja II. János Pál pápa. Az egyházi év kezdetén hittel és reménnyel újra útnak indulunk, hogy megváltásunk titkait egy évbe sűrítve ismét átéljük, és szívünkben egyre mélyebben találkozzunk Istennel. Valójában maga Isten indul az ember keresésére. Eljön ő, aki folyton úton van felénk, mert ő „előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Tovább a folytatáshoz
November elején halottainkra emlékezünk. A temetők ilyenkor ünnepi gyertyafénybe öltöznek, mi pedig imádságos szívvel végiglátogatjuk elhunyt szeretteink sírját.
Amikor egy-egy kedves halottunk sírjánál gyertyát gyújtva megállunk és megpróbáljuk felidézni a vele kapcsolatos emlékeinket, valószínűleg eszünkbe ötlenek olyan kérdések is, vajon ő most hol lehet? A mennyországba jutott már vagy még csak a tisztítóhelyen vezekel? Vajon ahol van, onnan lát-e minket? Gondol-e ránk? Imádkozik értünk? Hálás a mi érte mondott imáinkért? Tovább a folytatáshoz