Levelek

Kedves Uramöcsém!

Jelen levelem tárgyául ama felhő keletkezésének leírását ígértem meg, amely a nagyrecskei plébánia szeretetnapsugarait egy időre elhomályosította. E felhőt a művészet istenasszonyának kezei szőtték össze plébániánk egére. Mielőtt azonban elmondásához hozzáfognék, három dolgot kell magyarázatként kifejtenem. Az első a nagyrecskei kórus leírása lészen, a másik az ottani énekkar bemutatása, a harmadik, pedig az abban az időben viruló egyházművészeti törekvések vázolása. Tovább a folytatáshoz →

Öreg plébános levelei

Kedves Uramöcsém!
Előző levelemet elérzékenyedett sorokkal szakítám félbe. Ma is elpirulok bizony, ha arra a jelenetre gondolok, midőn Péterfia káplántestvérem testvéri figyelmeztetésben részesített. Világosan megmondta, hogy erkölcsi lej­tőre csúsztam, fölnyitotta szememet, hogy lássam, mi van annak a lejtőnek végén. És mindezt nagy őszin­tesége mellett akkora szeretettel és szavaiból kiérezhető jóakarattal cselekedte, hogy lehetetlen volt előle szememet és szívemet elzárnom. Na­gyon, de nagyon megszégyelltem ma­ga­mat akkoron a nagyrecskei káp­lán­szobában. Szégyenkedésemet észre­vet­­te Péterfia kollégám is és ilyen bé­ké­sebb szavakkal folytatta az ügyem megkezdett „rendbe hozását”. Tovább a folytatáshoz →

Öreg plébános levelei

Kedves Uramöcsém!

A múltkori levelemet azzal a furcsa jelenettel fejeztem be, amely a nagyrecskei plébánia ebédlőtermében játszódott le az apátúr és Péterfia Pál káplántársam között. Kollegám ugyanis a helyi szokás szerint nem kapott pecsenyét az ebédnél. Nem kapott azért, mert az előtte ülő tizennégy kiszedte előle. Péterfia barátunk erre azután erős hangon kijelentette, hogy most már a délutáni litániát az apát úr végezze el, mert ő nem hajlandó elvégezni. Nem éppen nemes szándékának csúnya befejező mondatául odavágta: „Ha nincsen pecsenye, nem lesz vecsernye!” Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!

Igen bölcs és az életben igen nagy tapasztalatra szert tett ember lehetett, aki ezt a közmondást kitalálta: jó konyha, jó nevelés. Hamisan vélekedik az, aki azt hiszi, hogy ez a közmondás csak a kolostorokra érvényes. Tudja Kedves Uram­öcsém, nagyrecski káplánkodásomnak el­ső három hónapjában perdöntő igazolása annak, hogy az előbb említett bölcs mondás éppúgy érvényes a plébániák lakóira is. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!

Legutóbbi levelemben említém, minő vegyes érzelmekkel távoztam a nagyrecskei apátnak bemutató fogadtatásról. A szalonból Pintes Gergő kántor és irodaigazgató úr kalauzolt a szobámig. Közben elmentünk egy ajtó előtt, amely fölött hatalmas betűvel volt kiírva: „főkáplán.” Vele szemben ráismertem saját szobám ajtajára és csak most vettem észre, hogy annak tetején hasonló tábla díszeleg az én állásom nevével: „alkáplán.” Tovább a folytatáshoz →

Öreg plébános levelei

Kedves Uramöcsém!

Múltkori levelemet annak leírásával végezém, hogy nacafalvai plébánosom trombitagyakorlataim miatt elhe­lye­zésemet kérte főpásztoromtól. Az eziránti kérő levél elküldését követő napon, ebéd után megismételtem zeneművészeti gonosztettemet. Isten látja lelkemet, nem valami szívesen tévén. Magamnak sem szol­gált lelki gyönyörömre az a pokoli hang­zavar, amelyet rézszerszámomból kifúj­tam, de hát tudja kedves Uramöcsém, mely célból cselekvém mindezeket. Tovább a folytatáshoz →

Öreg plébános levelei

Kedves Uramöcsém!

Nacafalvára visszaérkezvén, előbb ifjú dühömet kellett kifúnom, mielőtt terveim megvalósításába kezdhettem. Ifjú elképzelésemet, álmaimat nagyon megsértette az irodaigazgató úrnak ama állásfoglalása, mellyel a közeli tétlen életből való szabadulást nem vette elhelyezésem elfogadható okául. Én azt véltem, hogy a lelkek boldogulása a legfőbb törvény és akkor mégis azt kellett Tovább a folytatáshoz →

Öreg plébános levelei

Kedves Uramöcsém!

A Nepomuki szobor ügyét, mint múlt levelemben megírtam, valahogy befejeztük tehát. De csak az iratokban. A lelkipásztori életben mélységes szakadék volt a plébánosom és a nép között. Főnökömmel együtt én is lehe­tet­lenné voltam téve a nép előtt. Tudták és nem bocsátották meg, hogy szoborcsere eszméje az én agyamban született meg és azt is tudták jól, hogy az ügy egyházhatósági elintézése nem adott nekünk babért, sikert. Tovább a folytatáshoz →

Levelek

Kedves Uramöcsém!

A Nepomuki szobor elásása után plébánosommal egyetemben kételkedni kezdtünk eljárásunk szerencsés kimenetelén. Hétköznap csend volt a faluban. Kati néni az olvasós asszonyok elnöknője a jószág után nézett és Nagyklinkre hordta be a tejet. A hívősereg többi része is munkával volt elfoglalva. Borsózott azonban a hátunk, ha a vasárnapra gondoltunk. Mi lesz, ha a nép ismét a régi Nepomuki szobor előtt akar majd különleges istentiszteltet tartani, és nem találja a szobrot. Erre azonban nem került sor. Kedden reggel levelet kapott a plébánosom a kerületi esperestől. Hivatalosan értesítette benne, hogy a főpásztortól nyert utasításra másnap kiszáll a plébániánkra a kerületi titkárral együtt; a szobor-ügyben vizsgálatot megejtendő. Ez a jegyzőék feljelentésének eredménye volt. Tovább a folytatáshoz →

Az öreg plébános levele

Kedves Uramöcsém!
Múlt levelemet ott hagytam abba, hogy plébánosom elhatározta az új és méltóbb Nepomuki szobor beszerzését éspedig teljesen az ő költségére. Egyházművészeti újítási munkám ily szerencsés alátámasztásán fölötte megörültem. A boldogult Czobor Béla közvetítésével meg is rendeltük a szobrot, melynek leszállítását egy hónap múltára ígérte a mester. Ez alatt azonban megindult és veszedelmesen fölfejlődött a jegyző ellenakciója. Tovább a folytatáshoz →